Az ablakra ráfagyott a szerelem,
Hogy rád néztem, megremegett
A bennem elszunnyadt tavasz.
Úgy fél a lelkem, komisz árnyékod
Hamvaiba burkolódzott a tegnap.

Nem kérdeztem én,
S a felelet is elhűlt már.
Nem várom hát, hiába minden.
A falevélről lecsöppent virágsziromban
Hordom a holnap ezernyi színeit.

Szabadon szárnyalok át a deres
Havason, s képzeletemet átadom
Neked, fennsík!
Élj vele! Én nem tudtam.
Csak szívemben hordtam, mint barátot.

Keseregve tálalja hát a boldogság
Ezernyi látszatát, s mégis…
Hideg van itt bent, s ott kint is hol vagy,
Gyötrelemmel csónakázott avaron,
S hogy rám nézel, remegsz.
Fázol a szél könnyed játékában…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.