Mihaszna testet ölt e kép,
S csillámló varázsa megbabonáz.
Ne nézz, ne nézz fényébe hosszan!
Csak azt várom, amit e két kezed ád.

Barna bűvölet fonta át lelkem,
S e két szem csak engem néz…
Hát maradok, s repülök a széllel,
Kiszakított szívemen érik a méz.

Lehet, megvonom a vállam;
S oszlik majd az aggodalom.
Vagy csak úgy, mint apró lélegzet
Szilánkjai közt vergődve, elfogadom.

Kérdezd meg; kérdezd már, hogy fáj-e!
S halk szavam majd szívedbe hasít,
Üvöltenék én, de szégyellem a gondom…
Fáj a szerelem, fáj úgy, fáj annyira rég.

Ölelve porlad szét a könny az arcon,
Szép nap szívembe gyűl,
De ha nem is; legalább az érzés
Lóg a nyakamon kedvtelenül.




 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.