Klarisz reggeli köszöntője ez a szép vers, melyben a költőnő azt írta: a gyermek nem tesz különbséget a szép és a rút között. Ez a mondat megállított benne, s mivel bennem élesen él gyermekkorom minden szépségével, félelmével, bizton állíthatom, hogy a gyermek csak a szépséghez vonzódik, a torztól fél, megijed. Nem véletlen, hogy szép babákat veszünk nekik, ha tehetjük, mert a csúnya babával soha nem fognak játszani sem. 

 Légy gyermek újra,
Benned éledjen a reggel.
Amikor ébredsz, te légy!
Te légy a megáldott ember.
Légy gyermek, kinek hite
Rendületlen ütemben nő,
Nem tévelyedik el kérkedőn,
Nem kérdez, csak vakon követ ő.
Légy gyermek, ki szeretni tud,
Nem észleli ki szép, ki rút.
Csak önzetlenül adja érzéseit,
Azt se nézi néha, hogy kit,
Csak ontja drága mosolyát,
Csak adja mindég önmagát.
Ne tétovázz, ha ölelésre tárod karod,
Fuss oda hozzá, akkor is, ha nem akarod.
Ilyen gyermekké légy, boldog,
Mikor lelked fáj, mert szavakkal verik,
Amikor észleled, hogy az idő telik,
Ha már ráncaid fagynak arcodra,
És az örök tél gyorsan közelít.