Hol vannak azok az emberek, kik nélkül élni lehetetlenség, akik szeretetet és mosolyt adnak az elesetteknek, rászorulóknak?

Én egyre kevesebbel találkozom, úgy érzem, már soha nem ismerkedem meg velük: sorra elvesztettem hasonló főleg öreg barátaimat. 

"Vannak olyan emberek, akik nélkül kevesebb lenne a világ. A mosolyuk, a szavaik, a létük erőt ad másoknak. Ezek az emberek nem is tudják, milyen sokat adnak a többieknek azzal, hogy a megfelelő szavakat tudják mondani a megfelelő helyen és időben. Vannak köztük olyanok, akik ilyen mentalitással születtek, vannak, akiknek ez a válaszuk az élet megpróbáltatásaira.

Ez mögött a viselkedés mögött nem okvetlenül van tudatosság, de nem is kell, hogy legyen, mert sokkal több van ott. A SZERETET. Két embert pedig nem az fog közel hozni egymáshoz, hogy mennyire vannak hatalmas szellemi szinteken. Nem az adja az emberi nagyságot. ,,Két ember között legrövidebb út egy mosoly" Egy mosoly, amit akkor kapunk, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.

Ezek az emberek mindig elmondhatják magukról, hogy sok barátjuk van, sok IGAZ BARÁTJUK, és ha a barátaikat kérdezed, csak annyi lesz a válaszuk: Jó vele lenni, mert mindig tud valami jót mondani.

Ők pedig csak széttárják a karjukat, és annyit felelnek: De hiszen én nem tettem semmi különöset.

Nem várnak viszonzást azért, amit adnak, az ő fizetségük a másik arcán megjelenő mosoly.

Kellenek az ilyen lelkek a világba, hogy jobbá tegyék azt, hogy ott legyenek, és akkor, amikor szükség van rájuk. Olyanok ők, mint az angyalok, mint az őrangyalok.

Vannak sugárzóan kedves, derűs, kellemes emberek, akiknek a jelenléte nagyon jó hatással van ránk. Ha ők belépnek egy szobába, úgy tűnik, mintha nagyobb lenne körülöttük a fény."