Babits Mihály: Mára búcsúzom2009.05.15. 12:45
"Ajkaidon kopott szó lett a szabadság"
Szabadság és egyenlőség csak a szabad elvű erkölcsteleneknek jár, a tisztességes emberek kihalóban vannak, test-börtönükbe zártan fekete világban elenyésztek.
Ó te Jövő, aki jössz és senki se sejti, hogy itt vagy;
jössz és senki se lát; jössz sűrű fátyol alatt,
mit hoztál, idegen? mit, mit viszel el? van-e célod
vagy boros emberként ingatod útaidat?
Ah, boros is vagy már ezer őrült eszme borától.
Álmodsz s kóros vágy szennyezi álmod izét!
Álom vagy magad: a mult álma, ki halni szeretne,
s sír, hogy mindene fáj s nem lehet így betegen.
Jöjjön az elhazugult életre halálos igazság,
lesben az utcákon álljon a kósza halál:
minden mindegy már! zúgjon fel a tengerek alja!
hányódjon fel a geny! jöjjön a forradalom!
Jöjjön a barbárság! jöjjön legalább az igazság,
annyi hazugság és elmulatások után!
Jöjjön a lázálom, mely minden bűnt kibeszél majd:
egynek mondja: "Jogok gyáva barátja, remegj!"
Másnak: "Ajkaidon kopott szó lett a szabadság!
s szíved zsarnok volt, öklöd rossz kalapács."
Másnak: "Álnokul és önzőn fogtál kezet: íme
véres lett a kezed: moshatod a kezedet!"
Mindnek: "Félre vakult csökevény, s ti koholt ideálok!
Nem játék a világ! Látni, teremteni kell."
|