Térey János: Paulus levele Ludovikához2009.05.18. 20:24
Farkast kiáltok, tudhatod...
Csodálatos verset olvashatunk, szép nyelvezettel, melyet a költő egy asszonynak címzett önvallomásával és kéréseivel.
Farkast kiáltok, tudhatod.
A meg nem gondolt gondolatban
Már ott a kín, változhatatlan;
Kilobbantom az új napot.
Köntös, mire sorsot vetettek,
Mit holtomiglan viselek,
Csúfsága tettetett hitemnek:
Te sem költöd jóhíremet.
Hittem - portyázva túli parton -:
Beteltem veled, Mesterasszony,
S aktánkban nincsen tiszta lap...
Leányágon beteljesedhet
Az üdv, mit ősök vesztegettek.
Rájöttem: fiusítva vagy.
Fehér asztalnál, nyoszolyámon
Tiszteltem nagy természeted,
S pazar volt színről színre látnom,
Mered mindazt, mit én merek;
Ha meglep éjszakai étvágy,
Styxként kilencszer ölelek,
Csókkal szelíddé törhetek
És jóllakathatok Megérát!
Ki gúzsait nem vágja át,
Szűkölve csüggjön vakreményén.
Mért nem hirdettem hamarább,
Hogy teljhatalmad: pőre, kész tény?
Némán művelhetnénk csodát -
S mannát pazarlunk dögrovásig.
Újabb letörött aranyág,
S nem oltódik helyébe másik...
Úr-alázattal hordozom
A tétlenség brokát keresztjét,
Ha többé át nem hághatom
A Szent István park széli mezsgyét.
Megfontolt léptekre tanít
A szittyós, fizikai sík;
Nem hirdet többé anyagelvet
Az önsorsrontás harcosa -
Törtük a közös anyanyelvet,
S immár a beszéd is oda.
...Hogy esztendőid számosabbak
Az enyéimnél: jutalom,
Feslettebb múlt leckéje oktat
Engem: nincs időtlen talon.
Megállt órák delet mutatnak,
Független pálya rossz sodor,
Hát kanosszázva fölkutatlak;
Ne volna parkom oly komor.
Tejből-vajból csak alamizsnát!
Morzsákkal laktass napra nap.
Rangjeleid szemem vakítják -
Minden belőled, általad.
Rend háza! Nem lakhatja perjel
A főnöknői birtokot!
Szánd meg hitvalló cinkosod,
Karzatod egére emelj fel.
ROSSZ VÉR! Mázolmány színre-színből,
Öreg hibáim rettegem;
De veled járjon kegyelem,
S emlékezz meg bilincseimről.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
