Nincs rosszabb annál, ha egy szerelem, barátság rossz véget ér. Kettőn múlik minden, egy hiába szeretne továbbra is barátként élni, viselkedni, ha a másik nem méltó rá.

Tudod mit? Nem védekezem.
Nincs rád idõm.
Hazudj, ravaszkodj, õrjöngj. Mit tegyek?
Átnézek rajtad, mint a levegõn.

Elég volt annyi éven át remélni
és várni kiméletesen;
már nem kiméllek: nem is figyelek rád.
Vállallak és léted megszüntetem.

Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,
de kibírlak, mint bármi mást:
úgy néztelek, mint elmult örömöt,
nézlek majd, mint egy sorscsapást.

Téged csak a magad fájdalma izgat,
ma is csak a dühödnek élsz;
nincs rád idõm. Majd beszélgetünk ujra,
egyszer, talán, ha észretérsz.