Maca csodálatos sorait olvashatjuk Heltaitól. Idősebb korban sok mindent másképp tenne az ember, de már késő rajta változtatni. Talán jobb is, talán így kellett történnie, a szeméremnek kellett győzedelmeskednie. Milyen jó lenne, ha a fiatalság nagyrészében még élne a régiek tisztelete a másik nem iránt annyira, hogy áldásnak fogná fel a kéz érintését is!

"...Emlékszem egy édes, nyári éjszakára
Ezüstösen tűzött le a hold sugára.
A legszebb asszonnyal sétálgattam együtt,
Akácfa virágát együtt tépegettük.
Fülébe susogtam balgán udvarolva,
Pedig ölelhettem, csókolhattam volna!
Meg sem is öleltem, meg sem is csókoltam,
Istenem, istenem, de húszéves voltam!"