"Szóval, egyszer a feleségemmel bementünk a városba és bepillantottunk egy kis üzletbe. Öt  percet sem voltunk benn és kijövetkor láttuk ám, hogy egy közterület fenntartó írja vadul a
búntetőcédulát. Már éppen rakta volna bele a kis kék zacskóba,
amikorodaértünk és megszólítottam: "Ne szívass már, köcsög, mi lenne, ha egyszer tekintettel lennél egy idős állampolgárra is..." - de csak szerelte be az ablaktörlő alá az üzenetét.
Akkor lerohadtfasiztáztam, mire lila lett a feje és írt még egy feljelentést, hogy a gumik is kopottak. Még le is fényképezte
őket. Ezután szarjankónak neveztem. A feje még lilább lett, a másik
üzenetet is beerőltette az ablaktörlő alá és el kezdett írni egy harmadikat, a fene tudja miről. Akkor lebuzispicliztem. És ez
így ment vagy húsz percig. A közterületes feje egyre lilult, a kék
borítékok egyre szaporodtak.
Mindez egyátalán nem zavart engem és a feleségemet. Mi ugyanis busszal jöttünk be a városba.
     Minden napra kitalálunk valami izgi kis kalandot, hogy ne teljenek annyiraunalmasan a napjaink.
Nagyon fontos ez a mi korunkban."

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés