Szeme előtt új bolygó tűnt  fel. Ezt már ismerte, tanulta az égitestek tudományából.  Egy füstös város végére ereszkedett  le a repülő. Kiszállt, körülnézett.  Pár lépésre patak csordogált, de olyan bűzös a vize, hogy nem lehet lélegezni fölötte. Szürke emeletes házak sorakoztak egymás mellett. -  Hát itt jól felborították a természet har-
móniáját! – gondolta, s bement a legközelebbi presszóba.
Mást nem hallott, csak káromkodást, részegek eltorzult kiáltásait, a lányok visitozását,  ahogy ráncigálták  őket a mocskos kezek.
Az utcákon az öregek félősen sietnek,  mert a kapuk alól eléjük ugrottak kifosztani, megverni őket. De nem riadnak vissza az emberöléstől sem egy kis nyereség reményében. Az emberek nyomorognak, éheznek, mert az állam a fél évszázados adósságait rajtuk akarta behajtani adók kivetésével. Amiért megdolgoztak – a felét az állam tette zsebre, a maradékból fizették az adóval terhelt energia árakat, élelmiszereket.
      Sokan munkanélküliek. Ők már olyanok, mint a koldusok. Ha meglátnak egy szelet kenyeret, remegnek és csorog a nyáluk, összeszűkült gyomrukkal alig tudnak emészteni. Inkább, hogy elfedjék az éhség fájdalmát, italra fordítják a könyöradományt, amit néha kézhez kapnak.
       Nagy bűn egyetlen ember, vagy jószág éheztetése is, , nemhogy egy egész országé!
      Itt rosszabb a helyzet, mint az Uránuszon, ott más bolygók népétől  tartottak, ezek pedig egymást bántják, egymást alázzák, testvér a testvért, fiú az anyját, apa a lányát. A gazdagok önfeledten tivornyáznak, ahogyan a Petőfi nevű költőjük megírta, de az már mikor volt?
Azóta fejlettebbnek kellene lenniük az összes bolygónál, mert ide eljut a Szaturnusz bölcsessége, a Vénusz szeretete, az Uránusz újítása, a Neptun hite, a Hold fantáziája, a Nap fénye, s ezeket mind semmibe véve egyedül a Mars erejét engedik szabadon garázdálkodni.
     Töprengett Jupiter-lány, mit tegyen. Végül arra gondolt, alapít egy iskolát. Hozzá is látott a szervezéshez, segítőket is talált.
A régiek mellett új tantárgyakkal egészítette ki a tanrendet:
asztronómiával, egészségtannal, gasztronómiával, csillagászattal, az időjárás tudományával, építészettel, a természeti erők kezelésével, filozófiával, a belső erők tudományával. A harmonikus zenére nagy hangsúlyt fektetve tisztogatta a gyermekek lelkét.
S mikor a hét év eltelt, csodálatos tehetségek kerültek ki kezei alól. Ők már az új kor képviselői, tudományukat átadják a követ- kező nemzedéknek. Mivel már minden tanár méltóan állta meg a helyét, a Jupiter-lány úgy érezte, itt az ideje visszatérni igazi otthonába.
     A gyerekek könny nélkül, fegyelmezetten búcsúztatták, de a szemük annál többet elárult.
Tudták, egyszer mindennek eljön az ideje, s a búcsú nem örökké szól. A lelki barát a távolból is segít, ha valaki bajba kerül.
     Beszállt a rég kinőtt piciny repülőbe, ami annyi vihart átvészelt már, de az üzemanyaga, a napenergia változatlanul működésbe tudta lendíteni, s repült végre hazafelé.

     Már hetven éves. Nem érezte  a kort, mert ereje inkább nőtt, mintsem csökkent. Izgalommal gondolt vissza szeretteire, de akárhogy is kivánta az érzést felidézni, amivel annak idején szülei iránt érzett, mindannyiszor elébe villan a másik, az igazi: a testvériség. Mindenkit egyformán szeretett, a rosszat és a jót, az ellenséget és barátot, egyforma, odaadó, sugárzó szeretettel.
Akadálytalanul repült a gép, s nemsokára feltűnt az ismerős
repülőtér.
      Alaposan megváltozott minden. Mondták, a vihar hatalmas
Tisztogatást végzett, de akik életben maradtak, óriási lelkesedéssel vetették bele magukat az újjáépítésbe.
És aki a lelket tartotta bennük és felemelte sorsukat, nem más volt, mint a Jupiter-lány édesanyja.
      Oly’ hosszú idő óta anya és leánya megfogták egymás kezét.
Az idő nyomot hagyott testükön és mégis mindketten újjászületve állottak és gyönyörködtek a lélek-nemesség másik képviselőjében.
     Közösen láttak munkához ezután, s mert ereikben megtisztulva áramlott a vér, akár a vörös rózsában a tiszta nedv, hosszú-hosszú évek alatt úgy felvirágoztatták a Jupiter bolygót, hogy hétszeres erősséggel árasztotta a világba:

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés