|
Leírtak engem az emberek
2008.03.19. 19:38
 Ezt a dalt magányos hosszú éveim ideje alatt írtam. Úgy éltem, mint egy remete, mert aki beteg, az visszavonul magányába, nem zúdítja baját másokra. Hasonlít ebben az ebre, amelyik elhúzódik, míg meggyógyul, s mérges, ha zaklatják fájdalmában, de addig nyalogatja sebeit,míg rendbe nem jön.
Leírtak engem az emberek
Nem vagyok más, csak egy képzelet,
Leírtak engem az emberek
Közéjük menni már nem merek.
Leírtak egyszer az emberek,
Nem vagyok más, csak egy félelem,
Leírtak egyszer az emberek,
Hozzájuk szólni már nem merek.
De most már megváltozott minden,
Szerelmed az én drága kincsem,
Szorítod két kezem, mellettem vagy,
A sötétet aranyozza a nap.
Leírtak egyszer az emberek,
Amíg nem voltál itt énvelem,
Leírtak engem az emberek,
Ha szeretsz, többé nem félhetek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
