|
Kék és fehér
2008.03.19. 20:28
 Ez a dal olyan, mint a vogulok és a zsidók elmélete arról, hogy tűzben tisztul a világ, egyszer már volt vízözön, másodjára már nemcsak vízzel keresztelik a bűnösöket, hanem tűzzel, s aki nem állja ki a tűzpróbát, az örökké tűzben fog járni mindenki megvetésére. Ez a Jézus hit nagyon régi, az adventista könyvekben lehet bővebben olvasni róla. Feltételezés szerint tőlük került be a Bibliába -a Könyvecskékbe is -.
Ezen tanokat a jók annyira elhitték, hogy biztosak voltak abban, eljön az az idő, amikor csak a jók fognak a földön élni, s körbeveszi őket Isten sátora védelmül az angyalokkal együtt.
Kék és fehér felhős volt az ég,
A nap barnított és az álmom becsapott.
Nem tudtam én, merre indulok,
Más-más csónakot sodort alám a gonosz.
Sötét lett az ég és elsodort a szél
Nyugatról keletre, északról meg délre.
Nem vagyok más, csak sápadt falevél,
Ez lettem már, egy tépett kislevél.
Mondd jó uram, a megrontott meddig él,
Mennyit bír egy lélek és miért baj, hogyha fél?
A gonoszság erői meddig lesik még
menekülő lelkemet, s mikor lesz már fény?
Harmadik gyalázat halálos lesz, s miért?
Mert így akarják, pogányok uralják
Ezt az egész földet, jó uram.
Miért kell a játék és miért nem kell a jó,
Ki vette el szívemet, s ha sírok, kinek jó?
Sírjatok népek és sírjon a föld-golyó,
Mert ilyen tüzet, hatalmasat nem olt el a hó!
Sírjatok népek és sírjatok istenek,
Mert lábbal tapodjátok a mimóza lelkeket!
Kezdjétek el, míg világ forog sírhattok,
Mert besároztátok megint őt…..
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
