Ilyennek képzeltelek téged,
álmatlan éjszakákon át,
nem tudtam rólad semmit,
csak, hogy szép vagy
s mégis úgy vágytam reád.
Ilyennek képzeltem az érzést,
mit Ámor kis nyila jelent,
Rád nézek, s tudom e boldogságot
csak neked köszönhetem.
Mit mondjak Rólad el, nem tudom.
Olyan vagy, mint drága jó anyám,
Ezért is szeretlek olyan nagyon téged
boldogságomnak édes angyalát
Ilyennek képzeltelek mindig,
májusi álmunk idején,
s csak egyet kérek az élettől,
csak azt, hogy légy enyém.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés