|
Addig tart a játék
2008.03.21. 18:15
Ez egy dalvers valójában, angyalokról, akik hívtak maguk közé, de már késő volt. Kiderült, hogy nekik volt őrangyaluk, nekem még az sem. Viszont elmondták, van, amikor az angyalok maguk születnek a földre, hogy rendbe tegyenek valamit, amit felülről nem lehet. Misztikusok szerint egyik szülőm családjával kapcsolatos a születésem, de mivel ilyen sok idő eltelt, küldetésemet nem töltöttem be, csak azt tudtam felkutatni, milyen szerencsétlen volt édesapám családja, pedig a jóság képviselői voltak. Az sem véletlen, hogy Jóság a családba házasodott, híres családba, a becsületéről híresbe, akiket szélesarcúaknak is hívtak egy időben. Jóság tanár úr matematika zseni volt, születésem után nem sokkal megbetegedett, s meghalt. De nem idevalók ezek a szomorúságok, ez a szerelem, a szeretet lapja, mint amilyenek ők is voltak és élhettek volna tanítva az embereket boldogan. Angyali hang hívott,
Angyali nézéssel,
Angyali kérdéssel,
Angyali léptekkel:
Minden embernek
Van a földön társa,
Őrangyal a neve,
Ő az útitársa.
És amíg az ének
Felszáll minden szépnek,
Addig jó a játék,
Tovább már nem élek.
Addig tart a játék,
Ameddig van élet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
