|
Egy festő emlékére
2008.03.25. 14:17
Gergely Sándor festőművéssel 1990-ben ismerkedtem meg a kórházban különös körülmények között. Éppen kitettek a társalkodóba egy festményt tőle, melyen csontvázfej volt látható méreggel. Még ilyet soha nem láttam, nem is bírtam ránézni. 1995-ben segített nekem felkészülésben egy kiállításra, ahol gyermekdalokat szerettem volna előadni. Megrajzolta az életem. Odaadtam neki verseket, s azokból rajzolta a képeket. Hatalmas munka volt, én festettem. Egy pár nap alatt elkészültünk 130 db cseréppel, külön a gyermekeknek állatfigurákkal, külön a felnőtteknek. Vásároltam egy kék fellépő ruhát, gitárommal mentem a kiállításra, s mert gitár tanulmányaimat abba kellett hagynom, holott klasszikus zenét tanultam, s így is léptem fel énekemmel kísérve a nehéz akkordokat - kb. 25 év kihagyás után tanultam meg magamtól pár akkordot. Így sikerültek, ahogyan a mindenkilapján hallhatják az egyik szimbolikus számot. Sajnos, bele kellett folynom a szimbolikákba, melyeket ember nem érthet meg, s nekünk nem tanították Adyt és Józsefet, nem indokolták meg, miért, csak egy-egy versüket. Nekem már a tőke szimbólum is sok volt. Mellettem voltál
megfestetted életem
elvitt a halál
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
