Milliók nézik az Örök Ige TV épületes családi műsorait. Bármilyen különös, ennek a kábeltévéadónak az alapítója, Mary Angelica anya zárdában élő katolikus apáca, aki néhány rendtársával, kétszáz dollárral s a televíziós szakismeretek teljes hiányával kezdte ("No jó - ismeri el Angelica anya -, annyit azért tudtam, hogy kell bekapcsolni
egy készüléket"), s ma az egyetlen nő a vallásos televíziózás terén, akinek saját hálózata van.

Ha valaki megtekinti az Örök Ige TV székházát az alabamai Birmingham
mellett, kénytelen elismerni, hogy amit ez a kis apáca Isten segítségével megvalósított, az nem csekélység. Rendház, tévéadó a
szükségees berendezésekkel és parabolaantennával, nyomda és kápolna -
az egész meglehetősen kirí a Protestáns Biblia-övezetbeli környezetből.
De amikor Angelica anya előtt 1981-ben megvilágosodott, hogy Isten azt kívánja tőle, a média eszközeivel szolgálja Őt, egyszerűen
engedelmeskedett, s ment minden, mint a karikacsapás.

     Angelica anya nem veszi magát túl komolyan, talán ez az oka, hogy a
nézők az ő hetente kétszer jelentkező műsorát, az "Angelica anya élőben"-t kedvelik a legjobban. Ez a műsor, noha a közönség előtt zajlik, bárki betelefonálhat a stúdióba és népszerű vendégek is
fellépnek, néha korántsem kifogástalanul. Előfordul például, hogy összedől a díszlet, vagy Angelica anya képtelen megfékezni
nevetőrohamait, illetve azt a hajlamát, hogy epés megjegyzéseket tegyen.

Annak ellenére, hogy olyan, mint egy vajszívű, engedékeny nagymama,
erkölcsi elvei szilárdak és józanok, de mindig talál bátorító és együttérző szavakat. Gyakran a képernyőről igazítja el a névtelen
telefonálókat. Jó tanácsokat adva a nehéz helyzetbe került elváltaknak, szelíden megdorgálja a narkósokat, Isten igéjével gyógyítva azokat, akik "talán nem fordulhatnak senki máshoz".

   - Szeretnék tövis lenni az emberek oldalában - vallja be. - Szeretném
felrázni őket; szeretnék új Keresztelő Szent János lenni, aki azt mondja: "Fogadjatok be!"

     A nézők közül kevesen tudják, hogy Angelica anya - akit eredetileg Rita
Rizzónak hívtak - mostoha körülmények között nőtt fel. Szülei, megelégelve keserves házasságukat, elváltak, amikor hatéves volt. A kis Rita szegény volt, rendkívül érzékeny, s anyja elvált asszony lévén, cantoni (Ohio) egyházközsége közösségében
megbélyegzettként kezelték.
Ami pedig az apácákat illetti: nem rajongott értük. - Emlékszem, ültem a templomban, figyeltem, ahogy imádkoznak és szentül megfogadtam, hogy én sose leszek köztük - meséli Angelica anya. Az arcuk savanyú volt, a főkötőjük túl nagy - meg voltam győződve róla, hogy ez az legboldogtalanabb népség, amit valaha is láttam. - Egy szép napon
azonban megérintette a kegyelem, mégpedig igen sajátságos módon.

     Angelica anya gyakran elmondja ezt a történetet. Körülbelül tizenegy éves korában egyik este, amikor a szokottnál is jobban rátelepedett a magányosság és a szomorúság, gondolataiba feledkezve. - Át akartam menni egy forgalmas úton, el is indultam, s ekkor hallottam, hogy egy
nő nagyot sikolt mögöttem - meséli. Rita hátranézett, abban a hiszemben, hogy valakinek baja esett, ehelyett azonban egy kocsit látott, amely sebesen száguldott feléje, lámpái épp a szemébe világítottak. Annyi ideje már nem volt, hogy elérje a járdaszigetet.
Megdermedt, lehunyta a szemét és várta a végzetes ütközést.

     Ám ehelyett azt érezte, hogy két erős kéz a magasba emeli. Egy másodperc múlva pedig pislogva, hitetlenkedve nézett körül. A járdán
állt!

     Tömeg verődött össze. A jelenet szemtanúi arra számítottak, hogy szörnyű balesetet, s egy összeroncsolt gyerektestet fognak látni. És íme, a kislánynak a haja szála se görbült meg, csak éppen jól megijedt.
Pedig nekik úgy tűnt, hogy az autó valóban elütötte és oldalt lódította. Nem győztek ámulni, hogy egyáltalán nem sérült meg.

     Egy buszsofőr, aki a magasabban levő vezetőülésből nézte végig az
esetet, később, szintén értetlenül, kissé másképp írta le. Határozottan állította, hogy Rita magasra felugrott a levegőbe - vagy valami feldobta - és könnyedén kikerülte a feléje robogó autót éppúgy, mint a
járdaszigetet. Ez képtelenségnek látszott és a sofőr nem tudta mire vélni a dolgot.

     Ahogy hazakerült, Rita elmondta anyjának, mi történt és mindketten hálát adtak Istennek ezért a ritka örömért. Valamiképp megértették,
hogy bár sok nehézségen mennek át, odafent törődnek velük és egyengítik az útjukat.

      Ez volt a kezdet - azóta Rita bízik az angyalokban. Amikor belépett a
klarisszák rendjébe, olyan új nevet választott, amely kifejezi irántul érzett tiszteletét. Később megalapította az Angyalok Királynéja Zárdát
(a név tőle való), ahol mindmáig él, könyveket ír és a televíziós hálózatát irányítja. Élete annak bizonysága, mire képes a hit.

      Angelica anya azonban nem felejtette el azt a rendkívüli pillanatot, amikor az a két erős kéz kiragadta a veszélyből és tudja, hogy Isten szeretete sosem hagyja cserben.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés