Az effajta könyv talán nem volna teljes egy olyasvalakinek az élményei nélkül, aki a halál közvetlen közelébe került és valóban találkozott az őrangyalával.
     Leonor Reyes tizennyolc éves korában feleségül ment Davidhez, aki mindössze egy évvel volt idősebb nála. Egy hónappal az esküvőjük után David megkapta a behívóját és már Vietnamban volt, amikor Leonor megbetegedett. Nyakában golyva fejlődött ki, s megállapították, hogy rosszindulatú képződmény.

     1969. februárjában, amikor David ötödik hónapja volt Vietnamban, ifjú feleségét megoperálták, hogy eltávolítsák a daganatot. Nos, a műtét során Leonor - akit csak érzéstelenítettek, nem altattak, s így "álom"-ról nem beszélhetünk - sajátos dolgokat élt át. - Hirtelen emelkedni kezdtem, mintha felülnék - írja. - Láttam a műtőnek a lábam felé eső részét; láttam a testemet, ahogy feküdt a műtőasztalon, még mindig felnyitott nyakkal, valahogy hátracsuklott fejjel...Aztán egy olyan helyen találtam magam, ahol minden ragyogó fényben fürdött. Úgy rémlett, mások is vannak körülöttem és tőlem balra valaki ezt mondta: - Ne nézz körül és ne fordulj hátra!
Leonos engedelmeskedett. Lassan rájött, hogy a körülötte levő lények angyalok. - Mindjárt találkozni fogsz valakivel, aki nagyon fontos számodra - hallotta ismét bal felől. - Ne félj semmit. Nagyon boldog leszel. Ő már vár téged. - Leonor lenézett és úgy tűnt neki, fehér felhőket lát, a lábát azonban nem látta.
Lehetséges, hogy Isten felé tartok, hogy meglátom őt? - gondolta. Restelkedett a méltatlansága miatt, de izgatott is volt. És ahogy haladtak tovább, nőttön-nőtt benne az öröm.
Leonor és égi kísérői egy szép folyó partján álltak meg, melyen túl zöld rét terült el. Az angyalok ujjongani kezdtek és Leonor látta, hogy a távoli fák közül fehér alak lép elő. Jézus! Szeretett volna elébe szaladni, de a folyó elválasztotta őket egymástól, Jézus azonban - a vizen járva - átjött hozzá, s őt szeretet és ámulat töltötte el.
   - Tudom, hogy fáradt vagy, beteg és gondok gyötörnek - mondta Jézus a legkedvesebb hangon, amit Leonor valaha is hallott - Akarsz velem jönni és velem maradni?
   - Ó, igen! - Leonor Jézus keze után nyúlt, ám nem fejezte be a mozdulatot. - De... mi lesz a férjemmel? És az anyámmal? Ha most meghalnék, nagyon bánkódnának. A férjem akár meg is sebesülhet, ha meghallja, mi történt velem! - Leonor semmit sem kívánt jobban, mint örökre Jézussal maradni, de valami visszatartotta.
A fehér ruhás férfialak úgy tűnt, tetszik, hogy ennyire törődik az övéivel. - Ha akarod, most láthatod a férjedet - mondta neki. - Aztán választanod kell. Vagy csak te jössz velem, vagy mind a ketten velem jöttök. Vagy pedig, ha akarod, egyelőre egyikőtök sem jön. Te döntesz.

     Hogy láthatta volna Leonor Davidet? Hisz Vietnam a foldgolyó túlsó felén van, nem igaz? De eszébe jutott, hogy Isten mindent megtehet, s elfordult. Két angyal szegődött mellé és hosszú, nagyon hosszú utat tettek meg valamilyen tiszta, ragyogó fényességen át.
   - Aztán megérkeztünk, ott álltunk egy fa mögött. Az angyal kinézett: "Látod? - mondta nekem. - Ott van."
Az angyal példáját követve Leonor is kinézett a fa mögül és látta, hogy David egy dombtetőn lévő bunkerben hason fekszik egy másik katona mellett. Folyt a harc a Vietkong ellen.
   - Ne felejtsd el: választanod kell - mondta a másik angyal.
     Leonor arra gondolt, milyen nagyszerű lenne, ha elhagyhatnák Dáviddal ezt a keserves világot és örökre együtt lehetnének Istennel. De mindkettőjük anyjára gondolt. Ha az ő, Leonor halála is nagy csapás lenne számukra, hogyan tudnák elviselni ezt a kettős veszteséget? Talán még az Isten jóságába vetett hitük is megrendülne, ha mind a kettőjüket elvenné tőlük. Leonor ezt nem akarta.
   - Siess! - sürgették az angyalok.
   - Nem! - kiáltott Leonor. - Nem - nem okozhatunk a szüleinknek ilyen fájdalmat! - A következő pillanatban látta, hogy egy kéz, egy alig kivehető kéz lenyúl, s letakarja, szinte ráfogta a gránátot, amely David közvetlen közelében csapódott le. David megmenekült.
     Leonor ezután egész angyalsereg kíséretében ismét útnak indult, sebesen haladva abban a bizonyos fényességben. Kezdett fáradni, egy-egy égi lény támogatta kétfelől.- Sietnünk kell, ha még mindig vissza akarsz térni - mondták neki. E pillanatban Leonor érezte, hogy energia hullámzik át a testén.
   - Leonor, ébredjen fel, ébredjen fel! - szólongatta valaki.
   - Itt vagyok - mondta. - Itt vagyok. - Látta, hogy két ápolónő hajlik fölé, egymással beszélve, de nem hallotta, mit mondanak. - Itt vagyok - szólalt meg hangosabban, mire mind a kettő meglepetten ránézett.
   - Már majdnem feladtuk a reményt - mondta az egyik halkan.
     A daganat valóban rosszindulatú volt. Az orvos azonban az egész pajzsmirigyet eltávolította és bár Leonornak a műtétje után is voltak problémái az egészségével, a rák többé nem tért vissza.
És aminek ez a fiatalasszony még jobban örült: férje teljes épségben tért vissza Vietnamból. Évekkel később Leonor megkérdezte tőle, előfordult-e a harcok során, hogy egy dombtetőn bunkerban hasalt egy bajtársával és közvetlen közelében csapott be egy gránát.
    - Csak egyszer - felelte David. - De nem robbant fel. Hajaj, nagy mázli volt!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés