Raymond Herzing anyja, Mag, Bajorországból vándorolt be az Egyesült Államokba, a pennsylvaniai Lancasterben telepedett le, férjhez ment és három gyereket szült. A két idősebbik húszvalahány évesen meghalt. Raymond, a legfiatalabb 1938-ban pap lett.
     Amikor Raymond apja meghalt, anyja egyedül maradt, nem voltak sem unokái, sem a közelben lakó rokonai, akik törődhettek volna vele. Mivel Raymond ekkor már a New York állambeli Buffalo püspökének titkára volt, egyre nehezebben tudott időt szakítani arra, hogy korosodó anyja dolgaival foglalkozzék. Rendszeresen lejárt ugyan Buffalóból Lancasterbe, de így sem sikerült mindent elintéznie és megszereznie, amira Magnek szüksége volt. És amikor nem volt az anyja mellett, aggódott érte.
Elhatározta tehát, hogy alkalmaz egy asszonyt, aki majd együtt lakik Maggel. De sajnos a sokasodó évek hóbortossá tették Maget, s azok közül, akiket a fia felvett, senki se maradt sokáig mellette - mint afféle bogaraa idős hölgy, valamennyinek egykettőre kiadta az útját. - Az egyik nem tudott főzni, a másik nem úgy vezette a házat, ahogy kellett volna...egyiknek a munkájával sem volt megelégedve - mondta egyszer Raymond keserűen valamelyik rokonnak. Egyre több időt töltött az anyjával, holott Buffalóban egyre több feladatot kapott.
Raymond végül is az imához folyamodott. "Uram, ha azt akarod, hogy többet tegyek a Te ügyedért Buffalóban, Neked is segítened kell engem: add, kérlek, hogy béke legyen itt, anyám házában!

     Nem sokkal később, amikor Raymond ismét anyjánál időzött, középkorú asszony kopogtatott a bejárati ajtón. Ízlésesen volt öltözve és az arca megnyerő volt. - Hallom, atyám, keres valakit, aki gondját viselné az édesanyjának - mondta.
   - Így is van - bólintott Raymond és szélesebbre nyitotta az ajtót. - Lenne szíves bejönni, hogy megbeszélhessük az ügyet? - Rögtön rokonszenvesnek találta az asszonyt. Nyugalom és jóság áradt belőle.
     - Szívesen maradnék mondjuk egy évig - közölte az asszony.
Egy évig! Raymond szinte nem tudta elhinni, hogy Isten ilyen kegyes hozzá. - Ez tényleg nagyszerű lenne, feltéve, hogy anyám megkedveli magát - mondta. - Mert bizony neki...nem könnyű a kedvére tenni.
Az asszony csak mosolygott.
Raymond gyorsan elmondta, mik lesznek a teendői, mennyi lesz a fizetése. - Hogy hívják? - kérdezte. - Milyen névre állítsam ki a csekkjeit?
     - Ó... - Az asszony halkan elnevette magát. - Hívjanak csak Angyalnak - az Angyalka már nem nagyon illik a koromhoz. És ami a fizetésemet illeti... talán meg kellene várni, hogy tetszik az édesanyjának a működésem és a személyem, nem igaz?

     Hát igen, ezen múlik minden, ismerte be Raymond.
Ha Angyal ki akarja tapasztalni a körülményeket, ő ezt igazán nem veszi rossz néven tőle. Mérsékelten optimista hangulatban tért vissza Buffalóba.
     Angyal valóságos kincsnek bizonyult. Mag mindjárt a szívébe fogadta és remekül megértették egymást. Raymond feltételezte, hogy Angyalt a szomszédságból küldte valaki, de ahogy múlt az idő, kiderült, hogy egyetlen szomszéd sem találkozott vele soha, mielőtt Maghez költözött. Úgy látszott egyébként, Angyal is titokban akarja tartani, milyen caaládból és honnan származik, s még azt sem árulta el, mi késztette rá, hogy kopogtasson anyja ajtaján.
Talán kérnie kellett volna a bizonyítványait, az ajánlásait. De hát Mag is rokonszenvesnek találta...
     Raymond időnként szóba hozta Angyal fizetésének a dolgát, de az asszony mindig félbeszakította és elhessegette az aggályait.
   - Most ugyse tudnék mit kezdeni a pénzzel - mondta.
   - Majd rendezzük az egészet, ha az édesanyjának már nem lesz szüksége rám. - Mindez szinte túl szépnek látszott ahhoz, hogy igaz legyen, ám Raymond ekkor már a buffalói Családi Élet Központi igazgatója is volt és alig győzte a munkát. Úgy döntött, hogy amíg anyja egészsége és kedélye jó, semmivel se fogja háborgatni az Angyalt.

      Körülbelül egy évvel Angyal jövetele után Mag Herzing meghalt. - Azt hiszem, nem fogok elmenni a temetésre - mondta Angyal azon a reggelen Raymondnak. - Inkább rendet csinálok itt. - Raymond ráhagyta. De mikor a temetés után visszatért, furcsamód üresnek érezte anyja házát.
     - Angyal? - kiáltotta, végigpillantva a valóban kifogástalanul rendbe tett, de elhagyott szobákon. - Itt van? - ám Angyal nem volt sehol és a holmija is eltűnt. És semmit se vett fel a fizetéséből! És ahogy előre megmondta, épp egy évet töltött Mrs. Herzing házában.
     Angyal távozása éppolyan rejtély volt, mint az érkezése. De egészen a haláláig, amely 1965-ben következett be, Monsignor Raymond Herzing az imájára kapott sajátos válasznak tekintette.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés