Steven Rogers újonc volt a nutleyi (New Jersey) rendőrségen 1977-ben, amikor Phil mellé osztották be járőrorszolgálatra. Phil nemcsak idősebb és bölcsebb volt nála, hanem hívő keresztény is. A többnyire ösztönösen cselekvő és néha lázadozó Steve számára ő lett a példakép. Mielőtt elindult napi körútjára, a két rendőr mindig együtt imádkozott, vagy elolvasott egy-egy részt a Bibliából - gyakran elmondták például a kilencvenegyedik zsoltárt, amely Isten gondjaira bíz bennünket és veszély esetére angyalok támogatását jelenti.

    Nuyleynak volt egy egyre súlyosbodó problémája. A parkokat olyan tizenévesek szállták meg, akik ittak, kábítószereket szedtek és vandál módon pusztítottak. A rendőrség tudta, hol gyűlnek össze, de hiába razziázott, a legtöbbjük kisiklott a gyűrűből és nem lehetett megtalálni. Nyilván volt valami búvóhelyük, de hol? Egyetlen rendőrnek sem sikerült kiderítenie.
     Így történt, hogy Steve és Phil egy szép napon nyomozói feladatot kapott. Öltözzenek civilbe, hagyták meg nekik, legyen olyan a küllemük, mint ezeké a kölyköké, s keressék meg a rejtekhelyüket és tisztázzák, honnan származnak kábítószereik. Este be is vették magukat egy félreeső fás-bokros térség sűrűjébe, onnan figyelték, hogyan verekszenek, káromkodnak, törnek-zúznak az ifjoncok.
   - Attól, amit láttam, elfogott az undor és a keserűség - meséli Steve. - Mert rájöttem, hogy nem néhány éretlen kölyökkel van dolgunk, aki "szórakozik", "játssza az eszét", hanem az egész csomó megrögzött narkóssal, akinek már nincs helyén az esze. Sokan Charles Mansont magasztalták, vagy szeméremsértő dolgokat műveltek. Ha ez a magatartás elterjed, az egész várost megmérgezte volna.
Úgy tűnt, a kábítószerek főképp egy bizonyos fiatalembertől származnak, akit a két rendőr elnevezett Mr. Bignek, mert láthatólag nagy hatással volt az egész csoportra.
     Másnap Steve és Phil elment az összejövetel színhelyére, útmutatásként imádkozott és négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre haladva vizsgálódni kezdett. Hamarosan egy jól kitaposott ösvényre akadtak, amely ágakkal volt eltakarva. Az ösvény egy ügyesen elrejtett barlanghoz vezetett. Bent Steve-ék tablettákat, szeszes italokat, pornómagazinokat és marihuánát találtak. Itt húzta hát meg magát az a sok ebadta kijátszva a rendőrséget! Elhatározták, hogy este razziát tartanak a barlangban.
     Mielőtt szolgálatba és akcióba léptek volna, erősítést kértek a parancsnokaiktól de azt a választ kapták, hogy intézzék el a dolgot maguk. Mármost hogy boldogulhat két rendőr egy egész horda vad, gátlástalan kölyökkel? Steve-ék meegint elmondták a kilencvenegyedik zsoltárt. Aztán elindultak a díszes társaság felé, amely egy vasúti töltésnél gyülekezett. Látták, hogy Mr. Big is ott van. - Legelőször őt akartuk lekapcsolni, mert arra számítottunk, hogy a srácok közül sokan abbahagyják a törvénnyel való packázást, ha ő eltűnik - mondja Steve.
Csakhogy amikor közelebb értek, az egyik lány felismerte őket. - Zsaruk! - sikította. A csoport szétfutott. Steve és Phil a lány után eredt, el is csípte és rádiótelefonon erősítést kértek. Tudták ugyanis, hogy a többiek közül jó néhányan a barlangban keresnek majd menedéket.
     Aztán, nem törődve vele, hogy az ellenfél számbeli fölénye miatt a vállalkozásuk reménytelen, megkeresték a rejtett ösvényt és bátran behatoltak a barlangba. - Senki sem mozduljon! - kiáltotta Steve és nem is moccant senki. Steve körüljártatta a szemét. Legalább tizenketten voltak a barlangban. És horogra akadt Mr. Big is!
Phil odament Mr. Bighez és felszólította, adja át neki azt a csomagot, amit a kezében tart. És a fiatalember minden ellenkezés nélkül odaadta a tablettákkal teli zacskót. Steve más bizonyítékokat is összegyűjtött, mindenkivel ismertette jogait, aztán csak állt döbbenten, nézte a tucatnyi sihedert, aki megadóan kuporgott a földön, holott könnyen elbánhatott volna a két rendőrrel. Vajon miért nem szálltak szembe velük?
     Megjött a rabszállító és amikor a csoportot kivezették a barlangból, Steve odafordult mr. Big-hez. - Miért nem támadtak meg minket, maga, vagy mások, amikor bementünk?
   - Bolondnak néz, vagy mi? - tört ki Mr. Big.- Legalább húsz kék egyenruhás fickó nyomult be, úgyhogy marhaság lett volna ellenállással, vagy meneküléssel próbálkozni.
   - Húsz? Dehogy, csak mi ketten voltunk.
   - Igazán? - Mr. Big odaszólt az egyik lánynak: - Belinda, hány zsaru jött be a barlangba?
    Belinda megrántotta a vállát: - Legalább huszonöt.

    Steve-nek ekkor eszébe jutottak a sorok, amiket annyi bizalommal mondott el mindig Phillel: "Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől...Mert az ő angyalainak parancsol felőled..."

     Különleges megbízatásuk kilenc hónapja alatt Steve és Phil kétszázötven személyt vett őrizetbe - többet, mint a kollégáik egész évben. A kábítószerezők és garázdálkodók tanyái elnéptelenedtek, többé nem fenyegették Nutley közbiztonságát és erkölcseit. A két rendőr pedig, ha valaki gratulált nekik a teljesítményükhöz, újra és újra kijelentette: Jézusnak köszönhető minden, aki megvédte őket és segített, hogy fel tudják számolni a bűnözés fészkeit.
Igen, Jézus... és egy felettébb különleges osztag, melynek a tagjai kék egyenruhát viseltek.

 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés