Julia látogatója

Különös neszt hallott, mintha suhogás
lett volna...igyekezett ugy fordulni,
hogy jobban lásson, s esküdni mert volna
rá, hogy egy sötét alak emelkedett a
levegőbe fekete szárnyai erőteljes
csapásaival.

Bernard Malamud Angyal Levine

     A Justice-ban (Illonis) élő Eleanor Duffin az alábbi történetet anyjától hallotta, aki 1884-ben született.

     Lelkiismeretes asszony lévén, Julia Zulaski sok időt szentelt gyerekei vallásos nevelésének. Reggelenként, mielőtt felöltöztette Eleanort és három testvérét, segített nekik imádkozni őrangyalaikhoz: arra kérték őket, vigyázzanak rájuk. Este Julia egy nagy duplaágyba fektette a gyerekeket, eloltotta a lámpát, aztán letérdelt a félhomályban és imádkozott értük.

   - Mivel nem egészen négy év alatt születtünk, mint a négyen kicsik voltunk és nagyon jól elfértünk kettesével az ágy két végében - meséli Eleanor. Látva, hogy anyjuk imádkozik mellettük, a gyerekeket mindig átjárta a meghittség és a biztonság érzése.

     Egyik este, miután Eleanor és testvérei elaludtak, Julia tovább térdelt az elsötétített szobában. Miközben imádkozott, észrevette, hogy a hálószobának az a fala, amelyen ablak is van, fényleni kezd. Valami világosság támadt odakint? Mielőtt felállhatott volna, hogy utánanézzen a dolognak, a fal már ragyogott, sugárzott.

     Aztán a fiatalasszony ámulva látta, hogy a csukott ablakon át egy nagy angyal repül be. Erősnek, hatalmasnak tűnt, s egészen olyannak,mint azok az angyalképek, amiket Julia könyvekben látott. Kis ideig mintha oltalmazón lebegett volna az ágy fölött, amelyben a négy apróság aludt. Majd miközben Julia megilletődötten figyelte, átrepült a szobán, s a másik falon át távozott, a szobára pedig ismét sötétség borult.

   - Anyám ezt csak akkor mondta el nekem, amikor már tizenéves voltam - teszi hozzá Eleanor - és miután elmondta, soha többé nem tért vissza rá.- Mintha egy ilyen emlék túlságosan is becses volna ahhoz, hogy az ember szavakkal koptassa, főképp, ha mások amúgy sem tudják a fenséges voltát és a jelentését megérteni.

     Julia Zulaski élete boldog volt, mert sok idejét áldozta mások szolgálatára és ezt örömmel tette. Talán tudta, hogy nincs miért aggódnia. Végtére is az őrangyala mindig a közelében volt.