De az angyal mindig álcázva jön...

James Russell Lowell
Barátja gyermekének halálára

     Mary Dolores Kazmierczak nővér élete legnagyobb útja előtt állt: Rómába és Lengyelországba készült. Idős apja szívesen vele tartott volna, de Mary Dolores nővér nem akarta rá is kiterjeszteni a meghívást. - Először is, anyám nem volt hajlandó repülőgépre ülni és mivel egyikük se ment soha sehova a másik nélkül, nem hittem, hogy apám jól érezné magát nélküle  - magyarázza.

    A másik ok kínosabb volt. Mr. Kazmierczak egészségi állapota nem volt kielégítő: időnként elveszítette az egyensúlyát. És ez mindig váratlanul, előjelek nélkül következett be. Hogy boldogulnék vele egy ilyen hosszú úton? - gondolta Mary Dolores nővér. - Mit csinálnék, ha elesne és komolyabb baja történne? A nővér tudta, hogy döntése logikus, mégis bántotta a lelkiismeret.

    Ám a tervezett utazás előtt két hónappal, 1979. májusában Mrs. Kazmierczak meghalt. És ettől fogva Mary Dolores nővért még jobban bántotta a lelkiismerete, mert apja szörnyen egyedül érezte magát. Úgy élvezte az utazást! Lánya azonban továbbra is nemet mondott. Túl kockázatos lett volna bárhova is elvinni magával.

     Néhány nappal Európába indulása előtt Mary Dolores nővér kiment apjával Mrs. Kazmierczak sírjához az Illiois állambeli Calumet City-i Szent Kereszt temetőbe. Hazafelé tartva elhaladtak egy kis út menti zöldséges-gyümölcsös bódé előtt. Olyan elhagyatottnak látszott, mintha nem is folyna árusítás, de Mr. Kazmierczak szeretett volna egy kis gyümölcsöt, kihúzódtak tehát az út szélére és megálltak, hogy megnézzék, nincs-e ott mégis valaki, aki kiszolgálja őket.

     Ketten is voltak, két férfi. Az egyik, aki kék inget viselt, a pult mögött állt; a másik, akin barna nadrág volt és a fején kalap, az asztalokat rendezgette. Mary Dolores nővéren és apján kívül egyetlen vevő sem volt és egyikük se mondott semmit, még csak nem is köszönt.

     Mr. Kazmierczak körbejárt, az árut mustrálgatta. Mary Dolores nővér pedig szemmel tartva apját, mint mindig, hogy nem tántorodik-e meg, válogatott a gyümölcsökből. Aztán fizetett a pénztárgépet kezelő kék inges embernek és apja felé indult, aki két-három méterre volt tőle. A kalapos férfi ekkor odalépett hozzá. - Nyugodtan elviheti a papáját arra az útra - mondta minden bevezetés nélkül.

   - Miféle útra?  - Vajon miről beszél ez az idegen?

   - Arra az útra, amire nemsokára elindul - hangzott a válasz. - Az imént beszéltem az édesanyjával és azt mondta, nyugodtan elviheti a papáját. Nem lesz semmi baja.

   - De hát hogy beszélhetett az anyámmal? - kérdezte Mary Dolores nővér. - Hiszen meghalt, még májusban.

   - Igen, tudom - mondta a férfi.

     Mary Dolores nővér hüledezve nézett körül. Rajta és az apján kívül még mindig nem  volt más vásárló. Apja talán panaszkodott ennek az embernek, hogy ő itthon akarja hagyni? De hát olyan kicsi ez a hely - egészen biztos látta, vagy hallotta volna az apját az idegen előtt, de ez esetleg zavarba hozta, vagy felzaklatta volna. Úgy érezte, jobb, ha vár, amíg kettesben maradnak.

   - Hát...nagyon köszönöm - mondta a férfinak, aki nyugodtan állt előtte, aztán visszasietett apjával a kocsihoz.

     Amikor az autópályára értek, szóba hozta a dolgot.

   - Apu, mit mondtál te annak az embernek ott a gyümölcsösnél?

   - Én nem is beszéltem vele - felelte Mr. Kazmierczak. - Te fizettél.

   - Nem arról beszélek, aki a kasszát kezelte, apu. A másikról, a kalaposról.

   - No de...- Apja arcán látszott, hogy zavarban  van. - Én nem láttam azt a kalapost. Egyetlen ember volt ott, egy kék inges, a pult mögött.

   - Azt se láttad, hogy én beszélek azzal a másik emberrel? Látnod kellett - ott voltál egész idő alatt, két-három méterre.

   - De nem láttam. Nem volt ott senki más.

     Mary Dolores nővér abbahagyta a bizonygatást. Nem akarta felizgatni az apját. És lassan rájött, hogy az imént valamilyen természetfeletti történésben volt része.

     A következő nyarakon Mary Dolores nővér sokfelé vitte apját repülőgépen és kocsin, elmentek Arizóniába, bejárták egész Michigant. Mr. Kazmierczak sohasem esett el, a környezetváltozás jót tett neki és életével elégedett emberként halt meg kilencvenhét éves korában.

   -  A gyümölcsösnél történtek után sose nyugtalankodtam - mondja Mary Dolores nővér. Tudta, hogy anyja vigyáz mindkettőjükre és ezt egy angyal által meg is üzente nekik.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés