És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram!
nyitsd meg kérlek az ő szemeit, hadd
lásson. És megnyitá az úr a szolga
szemeit és láta és ímé a hegy rakva
volt tüzes lovagokkal és szekerekkel.
Elizeus körül
Királyok könyve 6.17.
Az angyali közbelépésnek talán a legmegfelelőbb formája az, amikor mások látnak egy alakot, a védelmezett személy viszont nem lát semmit. A Biblia erre több példával szolgál. A fenti idézetből így megtudjuk, hogy Elizeus, Isten prófétája világosan látja az angyalokat, de a szolga csak az ellenséges sereget látja - amíg lelki szemei meg nem nyittatnak.
Ebben a fejezetben önök két ilyen történetet olvashatnak.
Az első: Betti Malz, az írónő elmondta nekem Bill barátja különös "kaland"-ját. Ez a Bill (aki nem óhajtotta, hogy igazi nevét felfedjem) egyszer a feleségével és két gyerekével a kaliforniai Big Bear-tónál Apple Valley közelében vakációzott. Tüzet raktak a szabad ég alatt, a felesége azon főzött és Bill több fotót csinált a tűz köré telepedett családjáról. Aztán Biblia-olvasás következett, s kérték Istent, oltalmazza őket, ne essen bajuk a vakáció alatt.
A táj békéjét azonban váratlanul hat motorkerékpáros férfi zavarta meg: iszonyatos lármával bukkantak elő valahonnan. Az egyik pisztolyt rántott és ráparancsolt a megdöbbent családra, hogy tegyék le a tárcájukat és az erszényüket a földre. Ijedten engedelmeskedtek, sőt Bill siettében még a fényképezőgépét is elejtette.
Ám a hat férfi mintha hirtelen megrémült volna valamitől. Nem nyúltak a földön fekvő holmikhoz, sarkon fordultak, a motorjaikhoz rohantak és ugyanolyan gyorsan, mint ahogyan jöttek, elrobogtak. Vajon miért távoztak ilyen sebbel-lobbal, ott hagyva a család egész pénzét, amit el akartak lopni?
Billék sehogy sem értették a dolgot, de megkönnyebbülten adtak hálát Istennek, amiért megkímélte őket egy szörnyű megpróbáltatástól és tovább élvezték vakációjukat. Csak miután hazamentek, s előhivatták filmjeiket, elkészítették a fényképeiket derült ki, mit láttak a motorosok azok az estén.
Az egyik fényképen jól látszik egy fehér ruhás angyal alakja, amint türelmesen őrt áll a tűz körül üldögélő család fölött.
Louis Torres tiszteletes, aki az ifjúságnak szentelte magát, s jelenleg Mexikóban működik, valaha egy tizenévesekkel foglalkozó központ igazgatója volt Philadelphiában. Egyik reggel Betty egyházközségének gyülekezete előtt beszélt, s ő is megerősítette, hogy a Biblia alapján megállapítható: az angyalok egy része katona, félelmetes harcos, de többnyire láthatatlan marad, s csak azoknak mutatkozik meg, akiknek be kell bizonyítania létezését. Angyalok vigyáznak rám című könyvében Betty megörökíti egy Myra nevű fiatal nő történetét, amelyet Torres a gyülekezetének mondott el.
Myra Torres igazgatósága idején a Központban dolgozott. Mivel a Központ a belváros egy kétes hírű, nem éppen biztonságos részében volt, Myra aggódott azokért a tizenévesekért, akik szerettek volna keresztényi tanácsokat kapni. A Központ látogatása ugyanis nehézségekbe ütközött, mert a környező utcákat egy helyi banda néhány tagja tartotta megszállva és többször zaklatta őket. Myra egy rövid ideig egyedül volt esténként a Központban, s ezeka fickók neki is kellemetlenkedtek, dörömböltek az ajtón és trágárságokat kiabáltak.
Egyik este, amikor ismét megjelentek, Myrának hirtelen sugallata támadt: beszélnie kell nekik Jézusról, villant át az agyán. De mivel tudta, hogy sokat kockáztat, előbb imádkozott, útmutatást kért. És igen, kétségei megszűntek, bizonyosra vette, hogy az imént jól hallotta az Urat. Kinyitotta az ajtót és kiment.
A vagányok rögtön körbefogták, ő pedig - ügyelve, hogy a hangja határozott legyen - beszélni kezdett nekik Jézusról.
Persze süket fülekre talált, sőt most már meg is fenyegették, azt üvöltözve, hogy belefojtják a közeli folyóba. Igyekezve nyugodtnak látszani, Myra megfordult és viszament a Központba, becsukta az ajtót. Nem mentek utána.
Másnap este a nehézfiúk megint ott voltak és döngették az ajtót és fenyegetődztek, hogy megölik. Myra, aki változatlanul meg volt győződve róla, hogy meg kell próbálnia szót érteni velük, Jézushoz fohászkodott. "Uram, küldd el angyalaidat, hogy megvédjenek." - mormolta.
Aztán kinyitotta az ajtót, de mielőbb megszólalt volna, a vagányok hirtelen elhallgattak, egymásra néztek, majd szó nélkül elszeleltek. Myra meglepődött. Vajon miért mentek el?
A vagányok pár napig nem mutatkoztak. Aztán egyik délután, mindenki nagy ámulatára, jámborul, már-már illedelmesen bementek a központba...Jóval később, amikor már kialakult köztük a bizalom, Torres megkérdezte tőlük, miért hagyták abba a fenyegetőzést és hagyták végülis békén Myrát azon a bizonyos estén.
- Nem mertünk volna hozzányúlni, amikor megláttuk az udvarlóját - felelte az egyik fiatalember - Az a krapek lehetett agy két méter húsz magas.
- Nem is tudtam hogy Myrának udvarlója van - jegyezte meg Louis elgondolkozva. - Mindenesetre aznap este egyedül volt itt.
- Nem, mi tényleg láttuk azt az ürgét - mondta a másik bandatag - Ott állt Myra mögött, egészen közel hozzá.
Legalább egy fejjel magasabb volt mindenkinél ésé fenemód jól festett a pipec fehér öltönyében.