Angyalok az autóúton

Ímé én angyalt bocsátok el előtted,
hogy megőrizzen téged az úton..

Exodus 23.20.

     Amikor felbontottam a leveleimet, az egyik első megállapításom az volt, hogy Tim fiam népes társaságba került - úgy látszik, autóvezetés közben sokan találkoztak angyalokkal. Persze, ha meggondoljuk, mennyi veszély fenyeget bennünket a mai forgalomban, egészen természetes, hogy angyalainknak bőven van dolguk. Egy lelkész felesége például elmondta, hogy egyszer Közép-Kentuckyn át tett kisebb utat kocsijával. Egy kétsávos szakaszon egy szénszállító teherautó mögött kellett kullognia, s ezt megelégelve, miután alaposan körülnézett, előzésbe fogott. És ekkor iszonyúan megrémült: egy hatalmas nyerges vontató jött szembe vele.

     "A szeneskocsi sofőrje látta a dilemmámat és amennyire lehetett, kihúzódott az út szélére, de annyi hely semmiképpen nem volt, hogy három jármű elférjen egymás mellett, arra pedig idő nem volt, hogy visszajussak a sávomba" - meséli. Dermedten várta az elkerülhetetlen összeütközést.

    Ám a közeledő vontató hirtelen eltűnt.

    Az asszony döbbenten sorolt be ismét a szénszállító teherautó mögé és a visszapillantó tükrébe nézett. A nyerges vontató nem volt sehol. "Öten ültünk a kocsiban - írta. - Valamennyien láttuk a szembejövő vontatót. De egyikünk se látta, mi történt vele."

     Más történeteket is kaptam.

     Sharon W. (nem az igazi neve) nem vezet gyakran, úgyhogy amikor egy esős estén kocsival akart elmenni egyik kollégájához, szobatársnője részletesen elmagyarázta neki az utat. Az eső azonban havazásba csapott át és Sharon ideges lett. Jól tudta, nem elég tapasztalt autós ahhoz, hogy meg tudjon bírkózni a cudar michigani időjárással.

     Mivel az egyik kereszteződésben túl gyorsan haladt át Sharon rálépett a fékre, kocsija azonban megcsúszott, s ahelyett, hogy lelassult volna, veszedelmes sebességgel közeledett egy lámpaoszlophoz. - Ó angyalok, segítsetek! kiáltotta. A kocsi rögtön irányt változtatott.

     "olyan volt az egész, mintha valami óriás felkapta és megfordította volna - írja Sharon. - Megint a helyes oldalon találtam magam, a helyes irányba mentem." Semmi baja sem történt és továbbhajtott, meg is találta a keresett házat.

     Hazaérve Sharon beszámolt szobatársnőjének a majdnem-balesetről. - Nem lep meg a dolog - felelte a barátnője. - Amikor elindultál, nyugtalan lettem, hogy ilyen időben kell vezetned. Utánad küldtem hát az őrangyalomat, hogy vigyázzon rád.

     Bernadine Jones északnak hajtott egy kétirányú úton Denverben, s egy kereszteződéshez közeledett, ahol vagy mehetett egyenesen tovább, vagy elkanyarodhatott balra. Az utóbbi mellett döntött, de nem ismerte az itteni körülményeket, úgyhogy amikor egy hang ráparancsolt: - Lassíts! -, gondolkodás nélkül engedelmeskedett.

     Majdnem megállt, annyira lassított és meglepetten látta, hogy egy szembejövő kocsi átrobog a bal kanyaron, pontosan ott, ahol ő lett volna, ha nem lép a fékre.

     Bernadine csak később eszmélt rá, hogy a hang a kocsi belsejéből jött. Pedig egyedül volt.

     Miután végzett a szemvizsgálónál, Mae Warrick a kocsijához ment. Amikor kinyitotta az első ajtót, férfihangot hallott: "Aztán tessék csak bekapcsolni azt a biztonsági övet!" Mae megfordult, arra számítva, hogy lát valakit, de egy lélek se volt az utcán.

     Talán viccelődik vele valaki? Mae nem tudta mire vélni a dolgot, de azért bekapcsolta a biztonsági övet. Kedvenc út menti kávézójához hajtott,  s balra kanyarodott a kocsibehajtó irányába. Későn vette észre, hogy már áll rajta egy teherautó, s az ő számára nincs elg hely. Egy nyugat felé tartó autó, nem tudván időben megállni, Mae kocsijának szaladt.

   - A biztonsági övem ellenére eltörött egy bordám és zúzódásokat is szenvedtem - mondja a nyolcvanesztendős hölgy. - De nem tudom, mi lett volna belőlem, ha nem fogadok szót az őrangyalomnak!

     Janet Notte-Corrao is szót fogadott egy este. Férje mellett ült a kocsijukban, két gyerekük a hátsó ülésen. Janet nem nagyon ijedt meg, amikor egy hangot hallott az egyik kanyarban - őrangyala már máskor is szólt hozzá. Bár a többiek semmit sem hallottak, a parancs ez volt: - Imádkozz, Janet! Jön egy kocsi és bele fog rohanni a tiétekbe, amikor rá akartok majd fordulni a behajtótokra. Imádkozz!

     Miközben ezt hallotta, Janet lelki szemei előtt meg is jelent a kép: a kocsi, amint nekiütkozik az ő családi batárjuknak. Ó, istenem, fohászkodott magában, engedd kérlek, hogy angyalaid mennyei serege körülvegye a kocsinkat!

     Janet férje óvatosan vezetett. Most hirtelen minden figyelmeztetés nélkül beletaposott a fékbe - gumicsikorgás, hatalmas lökés...

    - Még annyira bele voltam merülve az imádságba, hogy szinte meglepett, mi történt - mondja Janet. - A lendület előrelódított (de azért a szélvédőt nem ütöttem át, ettől megvédett a biztonsági öv), a karambol viszont nem következett be. Olyan közel álltunk meg egymáshoz, hogy majd megvakultunk a fényszóróiktól.

     Mire Janet férje felocsúdott, a másik kocsi már ott se volt - olyan gyorsan tűnt el, mint ahogy megjelent. De Janet imája meghallgattatásra talált. - A két kocsi közt alig volt valamicske hely - teszi hozzá mosolyogva. - Ott csak egy angyal fért volna el.

     Az utolsó történet: Andrew (nem ez a valódi neve) egyszer hazafelé hajtott, csúcsidőben, egy Szt. Louis-i autópályán és már közeledett a kijárathoz, ahol le kellett térnie. Belenézett a visszapillantó tükörbe, aztán, hogy sávot váltson, jobbra akarta fordítani a kormányt. De az nem mozdult. Vajon mi történt vele? Andrew újra megpróbálta, de úgy látszott, a kormány beragadt.

     Arra gondolt, kénytelen lesz erőszakkal elfordítani, hogy lejusson az autópályáról és rögtön keresni kell egy szervizt. Igyekezett megőrizni a nyugalmát és hátranézett, hogy mi a helyzet mögötte.

     Közvetlenl a nyomában, a holttérben egy kiskocsi haladt. "Annál hátrább volt, hogy a külső tükör mutassa, annál viszont előbbre, hogy a hátrapillantóban lássam. Ha a kormányom nem makacskodik és kifordulok, egyenesen belém szaladt volna, majdnem kilencven kilométeres sebességgel."

     Andrew fékezett egy kicsit, el akarta engedni a másikat és csak aztán elfordítani - erőnek erejével - a kormányt. De mihelyt a kiskocsi elhúzott mellette, Andrew kormánya megint kifogástalanul működött. Semmi értelme se lett volna szervizt keresni.

     Andrew még másfél évig használta ezt a kocsit, most pedig a fia és a menye jár vele. Egyiküknek se volt eddig panasza a kormányszerkezetre, se semmi másra.