Egy angyal, Jupiterre, vagy ha nem,
Hát földi mása...
Shekaspeare Cymbeline
(Lator László fordítása)
Az omahai Jean Hannan Ondracek az elsők között válaszolt, amikor angyaltörténeteket kértem. Az ő esete még 1958-ból való, azóta őrzi emlékezetében.
Annak az évnek a nyarán Jean a húgával, Pattel és két barátnőjével az Ozarks-tó egyik fürdőhelyére ment - fiatal lányok voltak, akik napozással és szórakozással akartak eltölteni egy hétvégét. Mivel úszni csak Jean tudott, szombat reggel egyedül ő merészkedett be a tóba. A többiek úgy döntöttek, a parton maradnak és igyekeznek szép barnára sülni. "Mások is voltak a környéken - írta Jean -, de annak a helynek a közvetlen közelében, ahol tanyáztunk, senki sem telepedett le. A partnak ezen a szakaszán strandőrök nem cirkáltak. Amennyire tudtam, egyedül úsztam a tóban."
A nap melegen sütött, a víz kellemesen hűvös volt, s így az idő gyorsabban múlt, a távolság egyre jobban növekedett, mint Jean képzelte. Egy bizonyos ponton aztán, igencsak messze a parttól - és ahol a tó is mély volt, ennyire igazán nem akart beúszni -, Jean hirtelen kifulladt. És rádöbbent, hogy képtelen visszajutni, nincs ereje hozzá.
Kétségbeesetten kiabált és integetett, de alig tudta kivenni azokat az apró alakokat a part homokján. És egyik se nézett feléje. Jean egyre jobban megrémült, mert rájött, hogy akár meg is fulladhat. - Istenem, segíts! Kérlek, segíts! - fohászkodott fel hangosan.
Hirtelen felbukkant valami tőle balra. Egy csónak! Öreg, kimustrált kenunak látszott. Ha oda tudna jutni, talán ki tudna evezni a partra... Maradék erejével Jean a csónakhoz evickélt, de amikor jobban szemügyre vette, összeszorult a szíve. Öreg volt, valóban és evezőt nem látott, láncot viszont igen, amivel alighanem le volt horgonyozva, vagy valamihez odaerősítve a tó fenekén. Meg tudott kapaszkodni benne, kifújhatta, egy kicsit összeszedhette magát és ez kétségkívül nagy könnyebbség volt. De csak ideiglenes megoldás.
Meddig kell itt lebegnie, mikor fogja fel Pat és a másik kettő észrevenni, hogy túl sokáig van távol? Vagy egyszerűen arra gondolnak majd, hogy másutt ért partot és nem is lármázzák fel az illetékeseket? Mi történik, ha a nap égetni kezd majd, vagy ha szomjas lesz, vagy ahogy csimpaszkodik ebbe a síkos oldalú csónakba, elfárad a karja? Mi lesz, ha ez a vén sajka szétesik a súlya alatt? Jean megint kiáltozni kezdett: - Segítség, segítsen rajtam valaki!
Jobb felől egyszer csak csobbanások ütötték meg a fülét. Odafordult: egy nála néhány évvel idősebb férfi siklott feléje könnyedén, s a vizet taposva megált előtte. - Helló köszönt rá Jeanre, olyan nyugodtan, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy erre jár. - Valami baj van?
- Én...én kifulladtam és nem tudom, hogy jutok vissza - felelte a lány, s elöntötte a megkönnyebbülés. - De maga hogy került ide? Senkit sem láttam a vízben - pedig igazán meregettem a szemem, hátha segíthet valak!
A fiatalember egykedvűen vállat vont. - Biztonsági felügyelő vagyok és egyik feladatom a vízi életmentés, ha szükség van rá. Nem gondolja, hogy most már vissza tud úszni?
- Jaj, nem - rázta meg a fejét Jean. - Teljesen ki vagyok merülve.
- Ugyan már, meglátja, menni fog! - A fiatal felügyelő biztatóan mosolygott. - Én végig maga mellett fogok úszni, amíg ki nem ér a partra. Bármi történik is, víz fölött tartom.
- Hát... - Ez a fiú olyan magabiztosnak látszott. Talán tényleg menni fog a dolog, főképp ha ő vele lesz és számíthat rá.
Jeannak valamiképp sikerült is annyi erőt kipréselnie magából, hogy végigússza a távot. A biztonsági felügyelő nem beszélt sokat, de betartotta a szavát: tempóit hozzáigazította az övéihez és figyelte, hogyan halad. Jean aztán energiája végső fellobbanásával feltápászkodott és kigázolt a homokos partra, botladozva, de diadalmasan. Pat és a két másiklány, akik még mindig takaróikon hevertek, hüledezve nézték, ahogy a sekély vízben közeledett. - Mi volt veled? - kiáltotta Pat. - Rettentő régen mentél el.
- Majdnem megfulladtam - lihegte Jean, feléjük caplatva. - Ha nincs ez a strandőr...
- Miféle strandőr? - Pat elnézett Jean mellett.
- Hát ez a fiatalember, a biztonsági felügyelő, aki kiúszott velem. - Jean megfordult, hogy megmutassa.
De semmiféle fiatalember sem állt mögötte, nem úszott a tóban és a parton se ment semerre. Jean barátnői sem látták, hogy bárki is kísérte volna.
Jean többé nem találkozott a megmentőjével, de megtudta, hogy a "biztonsági felügyelők" vagy strandőrök nincsenek a fürdőhely alkalmazottai között. Lehet, hogy az illető másfajta őr volt.