|
A szerelem
2008.04.02. 23:43
 Sokféle szerelem létezik, de egyetlen van, amit annak is érzünk, ami örökké tart.
Ezért mondjuk a szerelmünket egyetlennek, nevezzük Egyetlenemnek. Valóban az enyém? És én a Tiéd vagyok? Egymásba forrnak a szerelmesek, mintha mindig is összetartoztak volna. A szerelmesek elérik azt a szintet, mely hasonlít a megvilágosodáshoz, melyben boldogságukat keresik oly' sokan, leheletüket ilyenkor ismeretlen édeskés illat aranyozza be.
Hozzád akarok tartozni,
Tudj végre bírtokolni.
Érezd végre, mi tiéd
És ne hagyd el semmiért."
Ez a saját énünk feladása, egyesülése a szeretett lényével jelenti az örök-szerelmet.
Amikor egyesül a két test, a gyönyör tetőpontján isteni nektár-lehelet érezhető a hölgy, a feleség szájából, önkívületbe esnek, s mind többet kérnek egymásból, ezt tovább fokozni már nem lehet.
A szerelem alapja: a feltétlen bizalom. Először a szeretett lény hangja, személyisége, szépsége ragadja meg a férfiakat, majd mind jobban megismerve őt benső világa, s már ilyenkor a férfiak is örömteli szívvel fogadják el a szerelmet örök-jegyül.
A férfiaknak tudniuk kell, hogy a bizalmat ők alapozzák meg, s egyetlen füllentés, rossz tulajdonság árnyékot vet a kapcsolatra, s már ekkor vége a kezdődő szerelemnek, nem érdemes tovább foglalkozni vele.
De mindenkinek megvan a saját párja, a rossz természettel bírók is megtalálják az őket kiegészítő társat, akivel ketten alkotnak egy egész embert.
2008. április 2.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
