Angyali kiséret

     1962-öt írtunk. Négyéves voltam éppen. Anyám ovónőnek tanult, de valami történt az iskolában, ezért nem fejezte be. Dadus lett az ovodában. Neki kellett kitakarítania is, amiért mindig ideges volt.

     Durván rám szólt, hogy menjek ki az udvarra.

Kimentem, beültem az egyetlen ülőalkalmatosságba: a hintába. Egy darabig duzzogtam, aztán megláttam a nyitott kaput.

Elindultam hazafelé. Mentem végig a járdákon, egyenesen fel az utca végéig, ahol elvétve autók is közlekedtek, de messzinek tűnt a másik oldal, ahol folytathattam a már ismert utat.

      Sírni kezdtem. Ekkor jött egy néni és megfogta a kezemet, átkísért a túloldalra.

Közben kérdezgetett:

   - Hogy hívnak, kislány?

   - Gina Lolobrigida - feleltem neki. Hat éves koromban az iskolában a tanító néni árulta el valódi nevemet.

   - Hol laktok?

   - A Hecskén.

    Ebből már tudta, hogy a nagynénémhez kell vinnie. Honnan tudta vajon, kik a rokonaim és hol laknak? Senkivel nem találkoztunk, aki megmondta volna neki igazi kilétemet.

A kucsmás bolond

     Gitár óráról siettem haza. A zeneiskolába délutánonként jártam végig szégyenkezve amiatt, hogy nekem kóchuzat volt a gitáromon, míg másoknak bőrből készítették.

     Esteledett. Téli ruházat volt rajtam: fekete-vörös kockás kapucnis bundás kabát, melynek a kapucniját is feltettem a fejemre.

Általában rétegesen voltam felöltözve, mert édesapámnak így öltöztetett minket, hogy meg ne fázzunk. Nem is voltunk soha betegek.

     Egyszer csak egy férfit pillantottam meg a hátam mögött, fején kucsmával. Ijesztő volt az ábrázata. Megszólított engem:

  - Hová mégy?

  - Haza - válaszoltam ijedten.

  - Fiú agy, vagy lány - folytatta a kérdezősködést - ?

  - Lány.

  - Van rajtad "alsónemű"?

     Ekkor megijedtem. Be akartam menni a kisboltba segítséget kérni, de gondoltam, másik útra áttérek, hátha hamarabb hazaérek, s a bolond ember nem fog észrevenni.

    Ráfordultam a Mária utcára, a kucsmás az Esze Tamás utcán folytatta útját.

Viszont a Mária utca hosszú volt, mindenféleképpen megelőz a bolond, ha tudja valahonnan, hol lakom.

     Ekkor egy kéz érintését éreztem. Ugyanaz a néni,aki kiskoromban segített, megfogta a kezem és hazakísért. Ismét tudta, hová kell vinnie kérdezősködés nélkül.

     Közben a kucsmás bolond elbújt a temetőben a második sírkő mögé, s ott várt rám. Tehát tudta valahonnan, merre fogok elhaladni. Az asszonyok a környék házaiból seprűt fogtak, s együtt indultak a temetőbe, hogy elzavarják.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés