|
A mérnök
2008.04.08. 00:38
 Gábor jelen versében a mérnökök munkáját becsüli, tiszteli, mely munkáról olyan sokan elfelejtkezünk, pedig a legkisebb alkatrészt, háztartási tárgyakat, bútorokat...mind mérnökök tervezték a házakkal, bérházakkal együtt.
Asztala fölé görnyedve
nagy dolgokon töri bús fejét.
Gondolkozik, aztán ír, és számol,
pihenni nem tud egy picikét.
Bármerre nézel, munkáját látod,
mit majdnem észre sem veszel,
Ő egész életét szenteli annak,
hogy gondtalan életed legyen.
Az asztala tele papírokkal,
Házat rajzol, hidat, vasutat.
Számodra csupa kusza vonalak halmaza
Nézed, s nem tudod micsoda.
Mész az utcán, a Tisza-parton,
Látod a hidat, a vasutat.
Kész van – mondod, de nem tudod,
Ki tervezte, ki építette azt.
Nehéz munkával, hosszú évek multán,
gyarapodik minden, épül sok-sok mű.
Kicsi papíroktól függ az ország sorsa,
Terveit valóra váltja a jövő.
1977. október 24.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
