Kerékpárral nekimentem egy hatalmas kőnek. Később ráestem a férfi biciklire. Már el is felejtettem a sebet, amikor műtétre került sor, s megláttam a széles, vastag heget.
Hamar megtanultam kerékpározni, csupán egyszer kellett seprűnyelet a bicajba téve tanítani egyensúlyozni.
Egyik nap valaki elrontotta a féket a biciklimen. Elindultam a Hecskéről lefelé a Thököly utca aljáig, s már repültem, amikor kiderült: rossz a fék, nem működik. Két választás adatott: vagy kimegyek a Thököly utca aljáról az országútra, vagy nekimegyek a kereszteződéshez állított kaszárnya feletti hatalmas, nagy kőnek. A másodikat választottam.
Hatalmas erővel ütődtem a kőnek, a kerékpár egyik kereke balra, másik jobbra gurult, a váz teljesen eldeformálódott. Feküdtem a földön hatalmas fájdalmakkal: a két karom és a lábam összetört.
Arra jött az utcabeli ápolónő, R. Marika, felfogott az ölében, magukhoz vitt és ellátta a sebeimet. Többre nem emlékszem, elmosódott bennem, miképpen kerültem haza utána.
Mivel a kerékpárom összetört, s szerettem volna egy kicsit biciklizni, fogtam a férfi kerékpárt, s rá akartam ülni az ülésére, de túl magasnak bizonyult. Ráestem hatalmas erővel a kerékpár vázára, csontig repedt a húsom a legérzékenyebb részemen. Visítva a fájdalomtól szaladtam haza. Elveszítettem az eszméletemet utána.
1990-ben műtéthez borotváltak, amikor észrevettem a vastag, hatalmas sebet. Plasztikai műtétet hajtottak végre. Olyannak tűnt, mint egy természeti nép nemi vesszeje, amit magukra rajzolnak.
Soha többé nem lett saját kerékpárom, bár szeretnék utazni vele.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
