Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Egykor régen nem hívták meg a legöregebb tündért keresztelője megünneplésére, ezért az nem áldást, hanem átkot mondott a csodálatos kisbabára: tizenhat éves korában örökre  meghal. A legfiatalabb tündér enyhítette az örök-halált száz éves alvásra.

      Meg is érkezett a királyfi, hogy felébressze álmából Csipkerózsikát, egy csókot lehelt csodaszép arcocskájára, s lám, felébredt a királykisasszony hosszú álmából, vele együtt a királyi házaspár, s a szolgáló személyzet.

     Ekkor láttak olyat, mint amilyet azelőtt soha, mert a népük a hosszú idő alatt kihalt, újak születtek helyettük.

     Üzemeket, gyárakat láttak, s bennük cigarettázó, káromkodó lányokat, fogatlan gyönyörű fiatalasszonyokat, nagyon rossz kisgyermekeket, s gonosz hatalmat az emberek felett.

     A szépséghez, a csodálatoshoz, szép beszédhez, énekeléshez, kedvességhez szokott királyi családot megdöbbentette ez az állapot. Még jobban elcsodálkoztak azon, amikor maradék népeiket felkutatták: kiderült, időközben mindenki meghalt, egyedül Hackék éltek még egy darabig, s pár hosszú orrú egykori cselédség maradvány.

     Gondolkoztak, mit tegyenek, hogy ezen a sosem látott helyzeten változtatni tudjanak, de semmilyen okos gondolatra nem jutottak.

     Szerencsére a személyzet még a régi volt, de bevásárolniuk az új emberek közé kellett menniük, s a kincstárban pedig csak arany volt, azzal nem fizethettek a boltokban. Mégis adtak el aranyat nyerészkedő kereskedőknek, s háztáji gazdálkodásba fogtak miután a királyi palotát felszerelték új gépekkel, még kenyérsütővel is, s maguk termelték meg a szükséges élelmiszereket.

     Nagy boldogságban élt a királykisasszony a királyfival, aki szinte ölében hordozta hitvesét, a tisztaság és ámulat személyét, mert ilyen lányt még soha nem látott, pedig bejárta a fél világot.

     Nem érintkeztek többé a gonosz emberekkel, hanem örömben éltek, szerelemben csodálva egymást. Nekik is született kisleányuk, hasonló Csipkerózsikához a legkedvesebb tulajdonságokkal. A kisleány neve Kedveske lett. Őt is meglátogatták a tündérek, hogy a csodálatos leányt megajándékozzák még jobb tulajdonságokkal, de ezúttal meghívták a legöregebb tündért is a keresztelőre, aki meglepődött, amikor meglátta a halálra ítélt Csipkerózsikát száz év eltelte után repesve a boldogságtól szerelmével együtt.

Ajándéka az volt: ahányszor Kedveske kilovagol az emberek közé, az emberek csodálva őt azt gondolják róla, hogy valamilyen égi látomásban van részük.

      Így vált Kedveske örök égi királykisasszonnyá a földi emberek előtt, akitől segítséget   reméltek, s kaptak is, mert bizony Kedveske sokat ellátogatott az emberek közé álruhában, s ott segített nekik, ahol tudott.

Egy napon barangolásai alatt megismerkedett egy tanítónővel. Elmondta neki a bánatát: a nép csúf beszédét és viselkedését nem bírja látni már, pedig annyi csodát is talált közöttük, sok kedves leányt, akik titkon epekednek egy szebb világra. Született kisasszonyok. Egyre több barátja lett Kedveskének, úgy döntött, hogy kedvességgel, énekekkel,  benső szépség tudományával a többi tantárgy mellett megpróbálja megváltoztatni a gyermekeket.
     Így is lett. Pár év múlva azt vette észre: a hölgyekké vált leányok visszatértek klasszikus ruházat viseléséhez, a fiúk szintúgy megváltoztak, olyanok lettek, mint hős lovagok, akik mellett minden leányzó védelmet talál. A fiúk feladata lett a gyárak, üzemek átszervezése, a környezetvédelem.
     Soha nem tudták meg: Kedveske királykisasszony Csipkerózsika  leánya

    

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés