Mikor megszülettem e csodás világra,
mikor sírva néztem az édesanyámra,
angyalok éneke messzire szállott,
a kicsike házikóban mindenki boldog volt.
Burokban jöttem e csodás világra,
éreztem, sosem hagynak majd magamra.

Anyám tudta mindig,hogy most mire vágyok,
mellettem volt éjszakákon,ha nem jött az álom.
Óvott minden rossztól,segített ha kértem,
az angyalok ápolták az én piciny lelkem.
Illatozó hársfa alatt,puha fehér párnán,
tündérország eljött hozzám lepkeszárnyán.

Apám szeme úgy ragyogott,
mint két ezüst tallér,
mikor este ránk mosolygott,
ha munkából megtért.

Házunk kis ablakán,
holdfényes éjszakán,
csodaszép csillagfény
ragyogott énreám.
Tiszta abrosz az asztalon,
hímzett kép a falon,
gyöngyvirág illata
mindenen áthatol.

Fehér rózsák illatoztak,
lágy szellőben ringatóztak.
Gólya szállott a házunkra,
csodálkoztam nagyon rajta.
Ringattam a kiss bölcsőt,
benne egy kis angyalt,
szerettük mi nagyon őt,
hisz' vártuk mindhárman.

Kertünk alatt egy kis patak,
vidáman úszkáltak ott a halak.
piros pipacs a part mentén,
búzavirág a rét szélén:
meseszép csodavilág,
meseszép valóvilág.

Udvard, 2007. augusztus 16.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés