Kedves jó szüljimtől mátkámhoz kell menni!
2008.04.26. 15:35
Ebben a fejezetben a vőlegény búcsúztatótól kísérjük végig a lakodalmasokat addig,míg elindulnak a vőlegényes házból.
Vőlegény búcsúztató
Újulni látom, ha látom jegyesem,
de ha meggondolom, jó szüleimtől ellesem,
de ha meggondolom, jó szüleimtől ellesem,
hacsak ma is kedvemet hiába keresem.
Isten rendelése, ennek így kell lenni,
kedves jó szüljimtől mátkámhoz kell menni,
kivel egy kenyérből majd egy sót kell enni,
már most hát itt nékem muszáj búcsút venni.
Búcsúztató apától
Nemes gyülekezet, kik ide gyűltetek,
e helyen, mint vendég megtelepedtetek,
egy kevés ideig csendben legyetek,
míg búcsúzik szívem haza meg tűletek!
Tisztelt gyülekezet, isten szent nevében
elindulunk innen csendességben,
vőlegény urunknak megkeressük párját,
az ő drága kincsét, ékes menyasszonyát.
Szerezzünk ma neki öröm boldogságot,
hozzunk e keblére egy szép gyönyvirágot.
de elsőben isten hajlékába visszük,
hol szent áldás után boldog lészen, hisszük.
Menjünk hát úrhoz nagy hálaadással,
megtérve is áldjuk dicséretmondással,
csak meg nem látogat házasság rontással.
Áldd meg uram lelki és testi áldással!
Elsőben is jó édesatyám szám hozzád fordítom,
búcsúzó beszédem zokogva indítom,
szívedet szívemmel együvé szorítom,
így valamennyire szinünket újítom.
Mintha most is látnám én atyám szívedet,
miként szánsz engem, kedves gyermekedet.
de ez ne epesszen felettébb tégedet,
ezt kívánja a hű gyermeki szeretet.
Áldjon meg az isten téged jóságodért,
hűséges atyafi fáradozásodért,
áldjon meg az isten téged mindezekért!
Házad oltalmára az isten éltessen,
mint maga sajátját, téged úgy szeressen,
a te életednek hosszú határt vessen,
ha meghalsz, az égben jobb felől ültessen!
Már most hát fordítsad könnyes szemeidet,
kedves édesatyádnak add oda kezedet,
kedves édesatyám a te hűségedet
megfizeti isten – csókold meg most őtet!
Búcsúztató anyától
Kedves édesanyám hát hozzád hogy szóljak,
kegyes lábaidhoz arcul hogy borojjak?
idegen egy lányhoz jaj, jaj én hogy szokjak,
inkább e világbúl mai nap kimúljak.
Szánlak szívszakadva, ki engem hordoztál,
méhedből kínok közt e világra hoztál,
születésem útán karodon hordoztál,
mint két szemed fényét, híven oltalmaztál.
Köszönöm én édesanyám a te dajkálásodat,
dajkálásod után rám vigyázásodat,
hogy értem elhagytad sok édes álmodat,
mégis elbocsátod magadtól fiadat.
Megszerzője voltam mindig örömödnek,
megvígasztalója bánatos szívednek,
alakja lakosa hűséges keblednek,
ékesen mondója anyai nevednek.
Életedet az úr vesszeje megmentse,
szálljon rád az égből sok áldás, szerencse,
lelkedet a Jézus vérével meghintse,
ha meghalsz, az égben legyen dicső kincse!
Már most hát fordítsad könnyes szemeidet
kedves édesanyádnak add oda kezedet,
kedves édesanyám a te hűségedet
megfizeti isten – csókold meg most őtet!
Búcsúztató testvérektől, pajtársaktól
Kedves testvéreim, kikkel felvonultam,
kikkel néha napján összezúgolódtam,
de sokat megbántam, amiket én szóltam,
azért előttetek igaz és hív voltam.
Vegyen az úr karja a maga jobbjára,
ültessen a legjobb szerencse szárnyára,
azért hát titeket mindig egyen, egyen
a magas egeknek szárnyai ne legyen.
Már most hát fordítsad könnyes szemeidet
kedves testvérjidnek és rokonaidnak add oda kezedet,
kedves testvéreim és rokonaim a ti hűségteket
megfizeti isten – csókold meg most őket!
Kedves pajtásaim, valakik voltatok,
könnyező szemekkel nézek reátok,
ne fogjon rajtatok semmiféle átok,
kedves pajtársaim, így szólok hozzátok:
Szerencse, mint fő kincs mellettetek álljon,
mint kívül, úgy belől veletek sétáljon,
azért hát egy lánnyal nektek is ikyennel szolgáljon,
kibe szívetek majd örömet találjon.
Már most hát fordíccsad könnyes szemejidet
kedves barátaidnak add oda kezedet,
kedves barátajim a ti hűségteket
megfizeti isten – csókold meg most őket!
Elindulás a vőlegényi háztúl
Már most hát nem célunk, hogy tovább
mulassunk, mint …..hallája eledelt,
ahol kapjunk, hanem hogy gyorsasággal
hogy vissza forduljunk.
az úr oltalmában szüleinkit hagyjuk.
Vőlegény búcsúztató
Újulni látom, ha látom jegyesem,
de ha meggondolom, jó szülejimtől ellesem,
de ha meggondolom, jó szülejimtől ellesem,
hacsak ma is kedvemet hijában keresem.
Isten rendelése, ennek így kell lenni,
kedves jó szüljimtől mátkámhoz kell menni,
kivel egy kenyérből majd egy sót kell enni,
már most hát itt nékem muszáj búcsút venni.
Búcsúztató apától
Nemes gyülekezet, kik ide gyűltetek,
e helyen, mint vendég megtelepedtetek,
egy kevés idejig csendben legyetek,
míg búcsúzik szívem haza meg tűletek!
Tisztelt gyülekezet, isten szent nevében
elindujunk innen csendességben,
vőlegény urunknak megkeressük párját,
az ő drága kincsét, ékes menyasszonyát.
Szerezzünk ma neki öröm boldogságot,
hozzunk e keblére egy szép gyönyvirágot.
de elsőben isten hajlékába visszük,
hol szent áldás után boldog lészen hisszük.
Menjünk hát úrhoz nagy hálaadással,
megtérve is álgyuk dicséretmondással,
csak meg nem látogat házasság rontással.
Áldd meg uram lelki és testi áldással!
Elsőben is jó édesatyám szám hozzád fordítom,
búcsúzó beszédem zokogva indítom,
szívedet szívemmel együvé szorítom,
így valamennyire szinünket újítom.
Mintha most is látnám én atyám szívedet,
miként szánsz engem, kedves gyermekedet.
de ez ne epesszen felettébb tégedet,
ezt kívánja a hű gyermeki szeretet.
Álgyon meg az isten téged jóságodért,
hűséges atyafi fáradozásodért,
álgyon meg az isten téged mindezekért!
Házad oltalmára az isten éltessen,
mint maga sajátját téged úgy szeressen,
a te életednek hosszú határt vessen,
ha meghalsz, az égben jobb felől ültessen!
Már most hát fordíccsad könnyes szemejjidet,
kedves édesatyádnak add oda kezedet,
kedves édesatyám a te hűségedet
megfizeti isten – csókold meg most őtet!
Búcsúztató anyától
Kedves édesanyám hát hozzád hogy szójjak,
kegyes lábajidhoz arcúl hogy borojjak?
idegen egy lányhoz jaj, jaj én hogy szokjak,
inkább e világbúl maji nap kimújjak.
Szánlak szívszakadva, ki engem hordosztál,
méhedből kínok köszt e világra hosztál,
születésem útán karodon hordosztál,
mint két szemed fényét, híven oltalmasztál.
Köszönöm én édesanyám a te dajkálásodat,
dajkálásod útán rám vigyázásodat,
hogy értem elhagytad sok édes álmodat,
mégis elbocsátod magadtól fijadat.
Megszerzője voltam mindig örömödnek,
megvígasztalója bánatos szívednek,
alakja lakosa hűséges keblednek,
ékesen mondója anyaji nevednek.
Életedet az úr vesszeje megmencse,
szájjon rád az égből sok áldás, szerencse,
lelkedet a Jézús vérével meghincse,
ha meghalsz, az égben legyen dicső kincse!
Már most hát fordíccsad könnyes szemejidet
kedves édesanyádnak add oda kezedet,
kedves édesanyám a te hűségedet
megfizeti isten – csókold meg most őtet!
Búcsúztató testvérektől, pajtársaktól
Kedves testvérejim, kikkel felvonultam,
kikkel néha napján összezúgolóttam,
de sokat megbántam, amiket én szóltam,
azért előttetek igaz és hív voltam.
Vegyen az úr karja a maga jobbjára,
ültessen a legjobb szerencse szárnyára,
azért hát titeket mindig egyen, egyen
a magas egeknek szárnyaji ne legyen.
Már most hát fordíccsad könnyes szemejidet
kedves testvérjidnek és rokonajidnak add oda kezedet,
kedves testvérejim és rokonajim a ti hűséteket
megfizeti isten – csókold meg most őket!
Kedves pajtásajim, valakik voltatok,
könnyező szemekkel nézek rejátok,
ne fogjon rajtatok semmiféle átok,
kedves pajtársajim, így szólok hozzátok:
Szerencse, mint fő kincs mellettetek ájjon,
mint kívül, úgy belől veletek sétájjon,
azért hát egy lánnyal nektek is injennel szolgáljon,
kibe szívetek majd örömet talájjon.
Már most hát fordíccsad könnyes szemejidet
kedves barátajidnak add oda kezedet,
kedves barátajim a ti hűségteket
megfizeti isten – csókold meg most őket!
Elindulás a vőlegényi háztúl
Már most hát nem célunk, hogy tovább
múlassunk, mint …..hallája eledelt,
ahol kapjunk, hanem hogy gyorsasággal
hogy vissza fordújjunk.
az úr oltalmában szülejinkit haggyuk.
|