Uraim, az asztal meg vagyon terítve!

Asztalhoz való ültetéskor


Dicsérettel legyen tele ez a hajlék,
csendesen legyünk, hogy beszédem halljék!
Szomorúság, bánat mitőlünk távozzék,
aki nem túd semmit, most tőlem tanúljék!
Uraim, az asztal meg vagyon terítve,
tányér, kanál, villa, kés el vagyon készítve,
tessenek hát uraim helyre telepedni,
minálunk a gyamsát nem rontja meg senki.

Leves felköszöntő


Itt van az első tál étek, behoztam,
de hogy el ne ejtsem, mindig imádkoztam,
a szakácsasszonnyal jól megfűszerszámoztattam,
Bors sáfránnyal, még meg is sózattam,
behoztam a tinót egész oldalával,
ebbül szedjen mindenki egy tele tállal!
Nem régen beszéltem egy nagy gavallérral,
két zsebje teli volt tallérral,
bámulásra méltó volt a kövérsége
és kinek van hív jó felesége,
kérdezesztem, honnan van ily’ jó egészsége,
mondotta, hogy lecskeleves eledele,
egész életében  mindig ilyennel élt,
sok disznót, sok lúdat, sok csirkét fölmetélt.
Esküvéssel mondta, ahogy velem beszélt,
hogy a betegségtűl még idáig sosem félt.
Itt is hát a vendégek, hogy kövérek legyenek,
nem valamiképpen, hogy megbetegedjenek,
ebbül a levesbűl mindnyájan egyenek,
isten jóvoltából megelégedjenek!

Pecsenye felköszöntő I.


Pecsenyét is hoztam, még pedig több félét,
behoztam a kakast és vele a jércét,
hogy jutottam hozzá, szépen elmesélem,
hallgassanak rám csak, figyelemmel kérem!
Szaladgált a kakas a jérce nyomában,
én meg fogtam magamat, futottam útána,
el is csíptem őket, mindkettőjüket,
a lábokat szépecskén össze is kötöttem,
hamar egy tepsibe bele csömöszöltem,
szép piros barnára sült meg a bőrök,
lett királynak való pecsenye belőlük.
Nyúljanak csak hozzá, ízes a fallatja,
tessék násznagy uram, bátran kóstolhatják!

Pecsenye felköszöntő II.


Ki-ki köszörűlje mostan jól a kését,
mert pecsenyét hoztam, még pedig több félét,
kik pecsenyét esznek, mind sokáig élnek,
őseink is ettől lettel olyan vének,
mivel a pecsenyét mindenhol szeretik
és utána a torkukat borral öblingetik.

Káposzta felköszöntő


A második tál ételt de messziről hoztam!
Tudják kigyelmetek, hogy el nem tagadom,
aki nem fog enni, majdha megragadom,
a kis vőfenyemmel innen kihajítom.
Sűrű kárvallások körülvettek minket,
avagy hová hajtsuk szomorú fejünket,
sirva panaszolják  szakácsnénk ezeket,
elvágták a lovak a káposztás kertünket.
mégis szerencsésen, amit még meghagytak,
a cigányok lovai, hogy el nem tapostak,
vőlegény párjával ideajánlottak,
tessék hát egyenek, az úrban áldatok!

Kása felköszöntő


Harmadik tál étel,  imhol van a kása,
melyet Debrecenből egy vén kofa hoza,
aki a házunknál oly’ nagy kárt okoza,
hogy körülötte a konyha gyászba beborula.
Azért már letészem, mert majd el is késem,
hogyha én mindenben jól nem igyekezem.
A szakácsasszonyról el nem felejtkezem,
tessék násznagy uram, vegyék el tőlem!



Borfelköszöntő vacsorához I.



Szerencsés jó estét kívánok ez háznak,
Istentől minden jót ennek gazdájának.
Itt látom a magyarok nem áznak, fáznak,
Az lesz derék legény, aki többet ihat.
De midőn a gazdánk megígérte nékünk,
Hogyha az isten az estét elengedje érnünk,
Most jó borral kedveskedett nékünk,
Kiből mindnyájan majdan részt is veszünk.
De tudják azt tisztelt nemes kompánia
Hogy a madaraknak is van fő előjárója.
Ezen seregnek még vagyon egy híja,
Mert még nincsen neki fő előjárója.
Azért hátt itt nagy násznagy lészen násznagyi hivatalt betöltő,
Ezen kis seregnek fővezére legyen,
Azért másról is kell gondolkoznom mellé,
Ismét egy szószólót kell választanom, azért hát
Itt mindjárt ……ipszilont tészem,
Szószólónak tudom, hátulról is
Mondják aztat jónak.

Bor felköszöntő II.



Mikor Noé apánk isten parancsára
a vízözön elől futott a bárkába,
minden állatfajtából egyet vitt,
hogy a vészben ne szűkölködjön semmit.
Neki köszönhetjük, hogy a bort ismerjük,
kiből erőnket és kedvünket szeretjük.
Rajta tehát urak, töltsünk e pohárba,
igyunk egyet Noé apánk emlékére máma!

Torta felköszöntő


Finom fehér lisztbűl készül e sütemény,
cukorral vegyítve nem is olyan kemény,
mazsola szőlővel van telesd' de tele,
sok jó dolgokat tettek ám még bele.
Oly’ édes a tészta, mint a cseppentett méz,
menten megkívánja az ember, ha ránéz.
Szereti ám eztet minden asszonyféle,
még a lányok sem tudnak betelleni véle.
Még a férfiember is nagyon szereti,
tessenek csak, lássanak csak neki!