Járjuk el hát mostan a menyasszony táncát!

Menyasszony bekontyolás I.


Hajjunk szót uraim, uraim, mondjunk igazságot,
nem beszélek tréfát, hanem valóságot.
Adjanak hát nékem egy kis szabadságot,
míg előbeszélem a házasságot,
a menyasszony sorsnak a kimenetelét,
melynek általában nem vagyok bétele,
még tegnap hajadon fűvel ünnepele,
ma fejére szállott a búbánat fedele.
Élj hát az uraddal aranyos üdőket,
éltessen az isten sokáj benneteket,
a jó rend gazdagság lakozzon köztetek,
a szeretet lánca legyen köteletek!
Na most muzsikusom, hegedűd zendüljön,
úgy, hogy a menyasszony féle megcsendüljön!
Húzd el nekem a Rákóczi híres áriáját,
melyet húzat, mikor védte Belgrád várát,
nem látol te itten egyet sem apácát,
járjuk el hát mostan a menyasszony táncát!

Menyasszony bekontyolás II.


Szerencsés jó estét lakodalmi sereg,
kérek csendességet, míg nyelvem pereg,
azútán nem bánom, ha úgy pereg,
Mint száraz ló hátán a jó nyereg.
nézze meg mindenki, itt áll az új vendég,
aranyos szép haját már nem fújja a szél,
fejére van téve ékes koronája,
mely tündöklik, mint kerti inhaja.
A lányból asszony lesz, ezt mindenki tudja,
mégis a menyasszonyunk a lányságát sajnájla.
Menyasszony asszony mért vagy oly’ szomorú,
hisz’ régen elmúlott a világháború?
Ha én menyasszony lennék, vagy mi a kő
ennék, innék, reggelig mulatnék.
De engem is firtat a szerelem,
sőt a helyemet is mán alig lelem.
Kutya ne dolgozzék, rosszúl bántak velem,
de gondolok egyet, majd lesz feleségem.
Csak higgyék el uraim,  úgy vagyon az ember
a házassággal, mint hajdan volt egy ember az akasztással,
hogy egy ara jót nem talál magának,
pedig egy egész esztendőt elébe adának.
Özvegyasszonyt vennék, az mindig szomorú,
annak minden szava égiháború.
Szegény lányt útszélen találok,
egy kódisbúl kettőt minek csinálok?
Vehetnék gazdagot, aki hozna eleget,
de a magas konyhátúl féltem süveges fejemet.
Derék legény vagyok,
vehetnék szépet, de sok nyúlánk madám
szereti a mézet, hogy szépet vegyek, azt már
nem teszem, hogy én mindig mástúl féltegessem.
Ha fiatalt vennék, azt mongyák a faluban
vének, hogy sok fiatal fickók a házához jönnének.
Ha üdőset vennék, azt mongyák a faluban, hogy
anyád lehetne, te világ bolondja.
Hát hogy ez így legyen, inkább nőtlenül maradok,
de a jövő nyáron másat gondolok, sok füvet
kaszálok, jó nagy boglyát rakok dinnyehajból,
szekeret csinálok, elveszek egy kislányt,
aztán véle hálok.
Na most muzsikusom, hegedűd zendűljön,
úgy, hogy a menyasszony füle megcsendűljön!
Húzd el nekem a Rákóczi híres áriáját,
melyet húzat, mikor védte Belgrád várát!
Nem látol te itten egyet sem apácát,
járjuk el hát mostan a menyasszony táncát!