Akármilyen szűkre is zsugorodott a család, mégis csak megmaradt bizonyos mértékben. De ebből a gyerekek édeskeveset látnak olyan közelről és belülről, mint régen. Talán ez az egyik fő oka, hogy sok fiatal lány és férfi szinte tanácstalanul áll a háztartásvezetés feladatai előtt, amikor azok rájuk hárulnak.  Még a napi kosztról való gondoskodás ritmusa sem vált annyira vérükké, mint az kívánatos lenne, hogy ne is beszéljünk a családi élet fenntartásához szükséges pénzügyi-gazdasági beosztás tudnivalóiról, a idejében való tervezésről és végrehajtásról.
      A család hagyományos, régi feladatai közül kettő lényegében megmaradt a mai család keretében, ha nem is teljesen érintetlenül. Az egyik az utódállítás, vagyis a gyermekszülés, a másik pedig a gyermekek érzelmi-erkölcsi nevelésének feladata.
     Ha semmi egyéb régi funkciója nem maradt volna meg a családnak, csupán a gyerekszülés és az érzelmi-erkölcsi nevelés feladata, akkor is azt kellene mondanom, hogy az ember életének egyik legfontosabb, sőt a legfontosabb döntése annak az élettársnak a kiválasztása, akivel együtt majd felépíti a társadalom alapsejtjét: a családot.
A tisztánlátás a legfontosabb, legbiztosabb kiindulási pontja minden kérdés megoldásának, minden helyes választásnak, döntésnek. Csak erre épülhet a kívánatos helyes életgyakorlat.

     A ma és holnap is teherbíró házasság előkészítéséhez érési, felkészülési idő kell. A társadalmi érettség mozzanatot kellene a házasságkötésig kiválasztani, akkor feltétlenül elsősorban, mindenekelőtt és leginkább a felelősségtudatnak kell megérnie a fiatalokban. A kisgyermektől nem kívánhatjuk meg joggal a megbízhatóságot és felelősségvállalást, mert egyszerűen képtelen rá. Az önmagáért, másokért vállalt felelősséget már a gyermekkorban kell tanulgatni, a serdülőkorban egyre jelentősebb feladatokban kell gyakorolni, de csak az ifjukorban jut el az ember arra a fejlődési fokra, amelyen a társadalom és a többi ember, akivel dolga van jogosan elvárhatja tőle a következetes megbízható és felelős magatartást. A házasság nem lehet elhamarkodott indulat, valami hetvenkedő kardvágás szülötte. Két felnőtt embernek kell benne hosszú időre, sőt: az egész további életre egymásért, a születendő gyermekekért is, de az idős szülőkért is felelősséget vállalnia.
Az igazi felnőtt: felelősségvállaló ember. S szellemileg is olyan fejlett, hogy lényeges, nehéz kérdésekben is okosan, körültekintően  tud dönteni, s döntéseiért szent elhatározással, erős akarattal még válságos időkben, helyzetekben is   vállalni tudja a felelősséget, döntéseinek összes következményét. A társadalmilag éretlen, serdülő ifjú még nem tud eléggé előre látni. Nincs ehhez elég tapasztalata.

      A szerelem mellett jól ki kell ismerni, meg kell ismerni egymást, hogy azután ne érhessék a fiatalokat roppant meglepetések. Elébb gondolkodni kell, azután cselekedni! Erre jó a jegyesség, együtt járás ideje, amikor a fiatalok máris elkötelezettnek hiszik magukat egymás iránt.
      Tudni kell, hogy nincs tökéletes ember. Leendő házastársunk sem lehet tehát az. Azért amíg az ember választottját tökéletesnek, hibátlannak látja, addig jó, ha még nem követte el vele a házasságot, mert biztos, hogy csalódásban lesz része. Egészen mások a felismert, megismert és elfogadott vagy még inkább a közös akarattal kijavítandóknak ítélt emberi hibák, gyöngeségek. A szükséges felelősségtudattal rendelkező fiataloknak céltudatosan kell vállalniuk önmaguk és választottjuk fejlesztését, önnevelésüket és az egymás nevelésében, fejlesztésében való részvételt.
      Nemcsak fedél kell a házassághoz! Két ember kölcsönös megértése, egymás dolgai iránti érdeklődése, egymás megbecsülése, sőt lehetőleg a szerelem szintjén megvalósuló érzelmi kapcsolata is érdeke a házasságnak, amely majd a gyermekek megszületésével családdá terebélyesedik. Sok szállal kell rendelkezniük azoknak a fiataloknak, akik a  házasságkötés rendkívül fontos és jelentős lépésére szánják rá magukat. Az egész társadalomnak érdeke, hogy minél több fiatalember minél felelőssebben kössön olyan házasságot, amelyben megfelelő élettárssal biztosítani tudják nemcsak egymás, hanem majdan születendő gyermekeik boldogságát is.

      A házasságra való felkészülés egyik központi feladata éppen a szerelmi élet gazdagságának kipróbálása, átélése. Ki ne látott volna már elvörösödő arcú lányokat, fiúkat, amikor a szerelem beköszöntött náluk? Ezek általában plátói szerelmek. Később, felnőtt korban is megzavarja az érzelmi egyensúlyt az egyoldalúnak gondolt szerelem, furcsa  mozgások, reagálások jelzik az érintett személy felé vonzódásunkat. Tény, hogy a kétoldalú egymást csodáló beteljesült szerelem olyan erős kötést jelent mindkét fél részéről, mely soha el nem múlik. A két ember feltétlen bizalma egymás iránt, mely lassan alakul ki az alapköve az ilyen szerelemnek.

      Ki kell derülnie annak, milyen megbízható az ítélőképessége, mennyire tud uralkodni magán, mennyire lehet támaszkodni kijelentéseire, ígéreteire, pontosságára, nehéz helyzetekben való helytállásra. Azt is meg kell ismerni, hogy mennyire önző, vagy önzetlen. Csak kapni szeret, vagy az adás is örömet jelent neki. Nem könnyelmű-e, nem szórja-e felelőtlenül a pénzt, ha hozzájut, s mennyire állhatatos emberi kapcsolataiban. Mindezt azért kell megszemlélni, hogy a házasságban ne csalódjanak nagyokat. Arra is ügyelni kell, mennyire illenek össze, nincsen-e olyan tulajdonságuk, amelyek megzavarhatják leendő boldog életüket, nincsenek-e fontos területeken olyan ellentéteik, érdekellentéteik, amelyek valószínűtlenné teszik a tartós és boldog együttélést.
 
      Az újdonsült férj és feleség csupán félkésznek tekintendő. Még sokat kell igazítani, dolgozni azon, hogy mind a két fél elfogadható, kielégítő, élvezhető, pompás társsá váljék.

      Az anyagi megalapozottságról nem írok külön, hiszen felesleges. Az emberek mindig kevés anyagival rendelkeztek, s amilyük volt kevés fizetésükből saját kézzel építették meg. Nem kaptak sehonnan külön ajándékot, csupán azért, mert jó emberek voltak.
      Általában a falusiak tudják lakással, házzal indítani a házasokat,ami hatalmas nagy segítséget jelent a fiataloknak, hiszen készen áll a fészektervezéssel a család, csak el kell foglalniuk,  s kezdhetik külön életüket.

       Anyagilag a két társ teljesen egyenrangú, bármennyit keressenek külön-külön. A kapcsolatban megszűnik a tiéd és enyém szó, a miénk váltja fel. Egymásban teljesen megbíznak, így a közös helyen tartott pénzhez bármelyik hozzányúlhat úgy, hogy a másik fél tudja,  helyesen tette ezt.
Minden jövedelem és minden teher közös.

      Családtervezésnél meg kell tanulniuk a fogamzásgátlást, a jövő felépítéséhez szükséges családfa felállítását, meg kell állapodniuk az utódok számában is.
A családfa felállítása nagyon fontos. Ismerek olyan családot, ahol egészséges, tökéletes családot tönkretettek ismeretlenül odakerült „elmebeteg múlttal” bíró utódok, ilyenek az alkoholisták is. Ezek kihalatják a családi fát, ha nem elég körültekintő a fiatal házasulandó.
      A gyermeknevelés alapelveit is meg kell tanulniuk, hogyan bánjanak majd születendő gyermekeikkel. Ugyanígy fontos a nevelésnél a munkamegosztás megtervezése és gyakorlati megvalósítása is. A gyermekek személyisége csak egészségesen szilárd, észszerűen következetes nevelési gyakorlat útján fejlődhet. Akár szakirodalmat is olvasgathatnak a gyermekneveléssel kapcsolatban, szülőktől átvett elveket tanulhatnak meg beszélgetések útján.

     Előttem semmilyen minta nem volt, a volt férjem családja gyermeknevelési módszere kimerült abban, hogy egyszer megnézte az apja kiskorában, majd ostorral verte meg, amikor rossz volt, vagy kukoricán térdepeltette. Az anyai részről a nevelése az egyébként paraszt fiúnak az volt, hogy mondogatták neki, ő a legszebb a faluban. El lehet képzelni, mit állítottak így elő! Én menekültem tőle még akkor is, amikor már az eljegyzésünk megvolt, Pestre mentem munkát, állást keresni, én, aki az énektanárnő szerint a legjobb tanuló voltam énekből és gitárból. De nekem olyan anyám van, aki 1967. óta éheztetett minket, a legnagyobb nyomorban tartva, míg ő evett, amikor dolgozni zavart engem, én álltam kinn a cigisek között – egy szalagban dolgoztunk ekkor -. Közölte az eljegyzés napján választott férjemmel, ne menjen haza, maradjon ott. Így lettem terhes gyermekfejjel. Ennek ellenére vállaltam a felelősséget és minden terhét a családnak, bár segítségem nem volt, csak a rettegés, amiben tartott minket volt férjem naponta. Hát ezért mondják, hogy az alkoholisták elmebetegek, patológiák. Meg kell ismerni feltétlenül a jövendő család családfáját, felmenőkkel együtt, hogy az esetleges beteg gyermekek születését meg lehessen akadályozni. Bár fejlett az orvostudomány, sőt néha úgy tűnik, csak az ilyen betegekkel foglalkozik, az egészséges emberek sorsa nem is érdekli őket, meg kell mondanom, hogy egészséges embereken való kísérletezések, boncolások vezették el őket addig a felismerésig, hogy ők betegek, beteg génekkel jöttek világra, az egészségesekhez képest betegek, melyről egy egész könyvtárnyi irodalmat is kiadtak.

      A házasulandóknak szívvel kell rendelkezniük. Ha a szív hideg, nem tudja befogadni a másikat örökös társul, sőt félnivaló is van tőle bőven, hiszen egy szívnélküli tetteit nem lehet kiszámítani.
     A házasság két művelt ember kapcsolata, a műveltségük alapja az érdeklődés. Érdeklődési körük jó, ha megegyezik, még ha a munkájuk nem is.
Egyet sose feledjünk el: fontos a másik egzisztenciájának eléréséhez a dícséret, az elismerés mindkettő számára. Hiszen kitől kapná meg a dicsérő szavakat, ha nem attól, akit teljes szívéből szeret?
     Fontos: a házastárs percenkénti figyelmeztetése, rendreutasítása, kritizálása négyszemközt – főleg! - , mások előtt fölöslegesen mérgezi az együttélés légkörét. Mérgezett légkörben vagy olyanban élni, amely tele van elektromos  feszültséggel, s így örökké ott lebeg az ember fölött a villámlások lehetősége: kellemetlen, sőt veszélyes. Ha arra éreznénk magunkban késztetést, hogy ócsáruljuk, kritizáljuk, kicsinyítsük egymást, kétszer is gondoljuk meg!

      A házassággal a többi emberrel való kapcsolat nem szűnik meg, új rokonsággal bővült a család mindkét részről, melyek belátnak életünkbe, ezért robbanó szerkezetként üzemelnek, ennek terhét is kettejüknek kell viselni.
A humánus, emberszerető családoknál nem lehet beszélni veszélyes rokonokról, egymást tisztelve, elfogadva műveltségük függvényében élnek, s törődnek az ifjú házasokkal.
A humor, jó kedély, a játékosság olyan kincsei az életnek, amelyeket nem öröklünk, hanem ki kell, s ki is lehet fejleszteni magunkban. Nemcsak saját életét teszi szebbé az az ember, aki felül tud emelkedni a mindennapokon, hanem a környezete is boldogabb általa. Tartalmas időtöltésre megbízható régi barátok mellé újak is jöhetnek, házaspárok, akiket kellő vizsgálódás után elfogadhatónak ítélnek közösen meg.

      Arra kell törekedni, hogy minél több jó szokás alakuljon ki bennünk, s minél kevesebb rossz. Ezt céltudatosan kell elérnünk, fejleszteni önmagunkat.

      Az első helyen áll házasságromboló ellenségként az alkohol. Az egész család szenved miatta. Én már az ajtóból megéreztem, amikor volt férjem csak egy üveg sört ivott, annyira allergiás voltam az alkoholok szagára, akár a cigarettáéra is.

      A figyelem, tapintat, figyelmesség egymás iránt a család gépezetének nélkülözhetetlen olaja. Nélküle elrozsdásodnak az alkatrészei.
Súlyos hiba a házastárs magára hagyása, amikor úgy érzi szerelmünk, magányos a házasságban. Be kell hát avatnunk egymást egymás dolgaiba, nem szabad elsorvasztani a közös munka – és szórakozási programokat.


     Unalom és elhidegülés veszélye mindig fennáll, ellenük mindkét félnek éberen és céltudatosan kell küzdenie. Mihelyt észreveszik, hogy egymásra gyakorolt vonzóerejük gyöngül, hogy kevésbé érdekli őket egymás öröme, gondja, munkája és szórakozása, haladéktalanul körül kell nézni, s meg kell keresni a tünetek okait.

     Általános gyakorlati szabály ezen a területen, hogy ne határozatunkról értesítsük élettársunkat, hanem csirázó gondolatunkról, tervünkről. Nem jó, ha valamelyik házastárs ezzel áll elő: holnap estére vendégeket hívtam, s mit sem törődik azzal, hogy ugyanakkor nincs-e a feleségnek, férjnek valami más, előre megállapított programja, esetleg munkája.

     Kényes témához értem: a testi tisztasághoz, csinos öltözködéshez.

     Ahol én éltem, ott sajnos az asszonyok fogatlanok lettek korán, amit az orvosok a gyermekszüléssel magyaráztak meg, s ha így volt, calciumot, vagy ehhez hasonló vitaminokat nem adtak fogromlás megelőzése végett. Az ilyen megcsonkított fiatal nő hajlamos arra, hogy az öltözködését is elhanyagolja, bár a férje lehet, hogy így is szereti, mert tudja, nem tehet arról, ami vele történt, s ez kölcsönösen így van.

      A férj büszke arra, hogy a felesége csinos és sokat ad magára és ez fordítva is igaz.

      A tisztaság vele született igény. Ha azt veszik észre udvarlás közben már, hogy a másik rossz szagú, kellemetlen a lehellete, hagymaszagú izzadtságszaga kibírhatatlan, vagy még bűzösebb testszaggal bír, hagyják abba a kapcsolatot, mert ez később még elviselhetetlenebbé válik a szenvedő félnek.
     Mosakodással ezeket a szagokat átmenetileg el lehet tűntetni, de szerelmi együttlét közben a valódi testszagot érezzük, azt, amit annyira szeretünk a másikban személyiségével együtt.
      Vannak olyanok, akik nem szeretnek borotválkozni, nem cserélik a fehérneműjüket, s ezzel elrontják végleg kapcsolatukat. Ugyanilyen az ízléses hajviselet is és a piszkos ruha viselése.
A mindig tiszta fehérnemű csak emeli a meghitt együttlétek színvonalát.

    Amennyiben többen élnek egy fedél alatt nagyszülőkkel, a család felnőttjeinek mindig úgy kell viselkedniük, hogy példát mutathassanak a gyerekeknek. A gyermek a családban tanulja meg a mintákat.

      Az igazi családi életbe bele kell tervezni az ezüstlakodalmat, a szép együttöregedést, s az aranylakodalmat.

     A szülői ház légkörét hordozzuk magunkban. Hányan vannak, akik nyomott kedélyükben, borúlátásukban, vagy idegességükben, erőszakosságukban végig magukon hordják a rossz családi életnek, az iszákos apa durvaságának, az otthoni hangulat kietlenségének a nyomát! Városokban kedvezőbb volt a helyzet régebben, míg a falu be nem költözött, mert az iszákosokat a hatóság  számon tartotta.
    
     A gyermeknevelést meg kell tanulni, én Benjamin Scott könyvét vettem meg, de több könyvet is elolvastam, s mellette volt még a hozott apai minta, hogy meghagyjam gyermekeimet abban a személyiségben, amelyikben megszülettek.
Játékosan tanultak meg mindent, ami fontos volt, éneklést a takarítással együtt, míg kicsik voltak.
     De másokban nincs meg ez az empátia, nem tudják, hogyan foglalkozzanak gyermekeikkel. Soha ne zavarják meg a vendégek kedvéért, ne cipeljék magukkal olyan helyre, amik nem neki valók, ahol nyugtalankodik a gyerek – rossz-nak mondják, holott  a szülők nem voltak rá tekintettel.
Számolni kell a jelenlétével. Soha ne beszéljenek előtte olyat, ami nem az ő fülének való. Ne számítsanak arra, hogy alszik, ne gondolják, hogy nem figyel, vagy hogy úgy sem érti, miről van szó. Ha barátnőkkel a gyerek előtt halálról, operációról, ismerőseik válásáról beszélnek, ne csodálkozzanak, ha felsír álmában, ha egyszerre félőssé válik.

      Emberszámba kell venni a gyereket! Nem játékszer, hanem kisember.
Fogadjuk el a gyereket olyannak, amilyen, ne akarjuk a természetét, a tulajdonságait megváltoztatni!
      Most nem írok a bűntetésekről, azért nem, mert én soha nem bűntettem meg a gyerekeimet, mindaddig nem volt gond velük, míg egy primitív városba nem kerültünk. Amiket elkövettek véletlenül, azokat esténként mese formájában feldolgoztuk, ezt leírni alig lehet, csak megélni. A bűntetésre szorult gyermekek fölött a szülők véleménye megoszolhat, s ez nézeteltérésekhez vezethet.
      A gyermek a külső világot is saját családjához hasonlítja, ezért a torz, a züllött, az iszákos, a rossz barátok nem fogják vonzani soha. Meglesz az igénye a rendes baráti körre hozzá hasonló gyermekek barátságára.

      Egészséges, hogy a gyermeknek külön szobája, vagy egy kis sarka legyen, ahol csak az ő holmijai, íróasztala, számítógépe, könyvei…találhatóak és mindenki tiszteletben tartsa azokat, még véletlenül se nyúljunk bele az iskolatáskájába sem, bármennyire kiváncsiak legyünk is jegyeire, ezeket önmagától kell megmutatnia.
     A családi költségvetésről nem sokat tudok írni, mert megváltoztak a viszonyok, nem olyan, mint régen, amikor tisztességesen dolgozott az apa és anya, s azt a pénzt osztották be, amit megkaptak. Ezért ez a téma most jelenleg a lakás és ház körülményeinek leírásával nem aktuális.


       Egészséges viszont, ha a nagymama, nagypapa a szülők mellett lakik, hogy bármikor hozzáfordulhasson a szülő, ha felügyeletről, betegségről, főzésről, vagy bármilyen anyagi jellegű segítségről van szó. Legjobb olyan házat venni, amelyhez hozzá lehet építeni mindig egy-egy rezidenciát a következő nemzedéknek, vagyis egy jó nagy telkes házat. Így válik egészséges felnőtté a gyermek, a gyermek gyermeke és így tovább. Vissza kell hozzá a nagycsaládot az őt megillető tisztességes első helyre.


       Írásom végén is rengeteg kérdőjel maradt, melyek megválaszolása egyedi, hiszen minden családban más gondok vannak, minden szülő más családból ered.

       Én a jó házasság titkait szeretettem volna bemutatni, s így érintettem a nem jókat is. Bízom abban, hogy visszatér hozzánk a szeretet, a tisztelet, a megbecsülés, a társadalom legkisebb nevelő, példamutató eszménye ismét a szerelemre épített,  boldog család lesz, mint régen volt.


vasárnap, 2008. május 4.

     

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés