Sokan egyszerüsített és bonyolított szimbolikus formában beszélnek és írnak a szeretetről, amit elméletben maguktól, vagy valamilyen okkultista iskolában elsajátítottak, holott a szívükben örök tél honol.
      A szeretet jóságos, gondviselő, megbocsátó, soha nem haragos, nem bosszúálló és nem igazságtalan, nem veti a szemére másnak a hiányosságait, legfeljebb rávezeti szeretettel arra, hogy magától jöjjön rá a szeretett személy, mit kell kijavítania önmagán.

   Aki nem tud semmit, nem szeret semmit – fogalmazták meg Paracelsus, az alkimista  retteginek leírt szavait. Olyan nincs, aki nem tud semmit, legfeljebb a titkos tudományokról, de annál boldogabb, hogy ezek a titkok zárva maradtak előtte, mert szabadnak érzi magát.

     Erich Fromm tette fel a kérdést: Művészet-e a szeretet? Meg is válaszolta egy egész könyvnyi elmélkedéssel a szeretet tudását és erőfeszítéseit. Erich Fromm szerint a szeretet lehet kellemes érzés is, amit a vaksors hozott létre, vagyis ismét misztikusok sorsáról van szó, s az írás szerint csak véletlenül töltheti el szívüket szeretet. Ha így van, csupán szavakból az érzelmeket megtanulni  nem lehet.

    Folytatja a könyvében azzal, hogy a szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik és nem abban, hogy ő szeret, hogy képes a szeretetre. A probléma ezért számukra abban áll, hogy miként érjék el, hogy szeressék őket, hogy miként legyenek szeretetre méltók.

    Én írtam a Jupiter-lány kalandjai című írásomban, hogy a Jupiter-lány addig kedveskedett Szaturnusz urának, amíg mosolyogni nem látta.
Mikor kicsi voltam, addig faggattam az öregeket, miért szomorúak, mi bántja őket, amíg el nem mesélték. Ösztönösen jött ez a szivet bántó szomorúságot enyhítő magatartás nálam.

     Erich Fromm szerint a szeretetre való méltóságot a férfiak  sikerrel, sok pénzzel és hatalommal, a nők magukat vonzóvá tévő öltözködésel igyekeznek elérni. Továbbá megtanulják a kellemes modort, társalognak, készségesek, szerények, jóindulatúak. Ezeket módszereknek nevezték el ahhoz, hog szeretetet ébresszenek maguk iránt másokban. A mi kultúránkban szeretetremltóságon a legtöbb ember azt a keveréket érti, hogy valaki népszerű és van szexepilje. Ez a megállapítás számomra teljesen új, a népszerűség és a szex a kettőssége annak, amit az emberek nem ismernek és nem is vágyódnak utánuk.

Misztikusok szeretetei:


- Orgaisztikus egyesülés minden formájában, melyek az egész személyiséget, az elmét és a testet is áthatják, alkalmazkodnak egy csoporthoz, szokásaikhoz, tevékenységeikhez, hiedelmeikhez, Itt is fejlődés tapasztalható. Primiív tagjait a vér és a föld kapcsolja össze. A cél a nyájhoz tartozás. A parancsuralmi rendszerek fenyegetéssel és erőszakkal idézik elő ezt az alkalmazkodást; a demokratikus országok ösztönzéssel és propagandával. Az alkotó munkában megvalósuló egység nem személyek közötti; az orgaisztikus feloldódásban megvalósuló egység átmeneti; a komformizmus révén megvalósított egység pedig álegység. Ennélfogva csak részleges választ ad a lét kérdésére. A teljes válasz a személyek közötti egyesülés, a másik személlyel való összeolvadás megvalósításában rejlik: a szeretetben.
Szeretet nélkül az ember nem élhet egy napig sem.
 
     Szimbilosztikus egyesülés biológiai mintája az anya és a magzat közti viszony. Ketten vannak és mégis egyek.
     Passzív formája a behódolás, a mazochizmus. A mazochistának nem kell döntenie, nem kell kockázatot vállalnia; soha sincs egyedül – viszont nem független,; még nem született meg egészen. Az imádat tárgyát bálványnak nevezik, de az evilági életben vett mazochisztikus érzelmi kapcsolat esetében is lényegében ugyanaz a bálványimádat forog fenn. Lehet hódolni mazochisztikusan a fátumnak, betegségnek, ritmikus zenének, kábítószerek, vagy hipnotikus révület okozta orgiasztikus állapotnak is – a személy mindezekben az esetekben feladja integritását…. Az élet problémáját nem kell alkotó tevékenységgel megoldania.
A szimboitikus egybeolvadás aktív formája az uralkodás, vagy hogy a mazochisztikus lélektani ellenpárját használjuk: a szadizmus. A szadista úgy akar elmenekülni magányossága és bezártsági érzése elől, hogy egy másik személyt önmaga részévé és birtokává tesz. Megnöveli és felfokozza magát a másik, őt imádó személy bekebelezésével.
A szadista függ a meghódoló személytől, ahogy ez utóbbi függ tőle; egyik sem élhet a másik nélkül. Csak az a különbség, hogy a szadista parancsol, kizsigerel, gyötör, megaláz, a mazochista pedig engedelmeskedik, kizsigereltetik, gyötrődik, megalázkodik.

     Az érett szeretet olyan egyesülés, amelynek során az ember megőrzi integritását, egyéniségét. A szeretet tevékeny erő az emberben, olyan erő, amely áttöri az embert embertársaitól elválasztó falat, amely egyesíti őt másokkal; a szeretet legyőzeti vele az elszigeteltség és elkülönültség érzetét, de lehetővé teszi, hogy azonos maradjon önmagával, megőrizze integritását. A szeretetben megvalósul az a paradixon, hogy két élőlény eggyé válik és mégis megmarad kettőnek.


     Az alkotó személyiség számára adni egészen mást jelent. Ez a hatóerő a legnagyobb mérvű kifejeződése. Amikor adok, ebben a tettben átélem erőmet, értékemet, hatalmamat. A felfokozott vitalitásnak és hatóerőnek ez az élménye örömmel tölt el. Adni nem azért nagyobb öröm, mint kapni, mert veszteség, hanem mert tulajdon elevenségem fejeződik ki benne.

Anyagi dolgok szférájában adni annyi, mint gazdagnak lenni. Nem az a gazdag, akinek sok van, hanem aki sokat ad. Aki önként adni tud, az gazdag. Úgy éli meg önmagát, mint olyan valakit, aki önnön gazdagságából másoknak juttathat. Aki ad, az adakozóvá teszi a másik személyt is, mindketten részesülnek az örömből, amit létrehoztak. Az adás aktusában valami megszületik, mindkét érintett személy hálás az életért, amely mindkettejük számára született meg. A szeretet vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a szeretet olyan erő, amely szeretetet teremt; az impotencia nem más, mint a szeretet megteremtésére való képtelenség. Ha élvezni akarod a művészetet, akkor művészileg képzett embernek kell lenned, aki más emberekre valóban indíttatólag és buzdítólag hat. Ha szeretsz anélkül, hogy viszontszeretet váltanál ki, azaz ha szeretésed, mint szeretésed nem termeli ki a viszontszerelmet, ha a szerelmes emberként való életnyilvánításod nem teszed  magadat szeretett emberré, akkor szerelmed tehetetlen, boldogtalanság.

     Az adakozó szeretet képessége a jellem fejlettségétől függ.
A szeretet cselekvő jellegét az is nyilvánvalóvá teszi, hogy mindig, minden formában tartalmaz bizonyos alapelemeket. Ezek a törődés, a felelősség, a tisztelet és az ismeret.

     A szeretet cselekvő törődés annak életével és fejlődésével, akit, vagy amit szeretünk. Ahol ez a cselekvő törődés hiányzik, ott nincs szeretet.
     A gondoskodás és törődés maga után vonja a szeretet egy másik aspektusát: a felelősséget. A felelősség teljességgel önkéntes cselekvés; annyit tesz, hogy megfelelek egy másik emberi lény kimondott, vagy kimondatlan igényeinek.

     A tisztelet nem félelem és bámulat, a respektus szó gyökerének (respicere, megnézni) megfelelően azt a képességet jelenti, hogy valakit olyannak lássunk, amilyen, hogy tudatában legyünk egyszeri egyediségének. Tiszteletben tartani annyi, mint azt akarni, hogy aszerint fejlődjön és bontakozzon ki, amilyen. A tisztelet tehát kizárja a másik ember kihasználását.

     A törődés, a felelősség, a tisztelet és az ismeret kölcsönösen feltételezik egymást.
A szeretetről beszélni azon egyszerű oknál fogva nem prédikálás, mert azt jelenti, hogy minden emberi lény végső és valódi szükségleteiről beszélünk. Elemezni a szeretet természetét annyi, mint fölfedezni általános hiányát és bírálni a társadalmi körülményeket, amelyek ezért a hiányért felelősek.

     Erich Fromm könyvében érintette Freud szexualitását is.


 Eljutott addig a felismerésig, hogy hiányzik a szeretet.
De aki ezt felismeri, szeretetben gazdag életet élhet, mint az emberek.


Források: Erich Fromm A szeretet művészete
                 Marx

  


vasárnap, 2008. május 4.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés