Hangtalan hajnal
2008.05.05. 21:16
Etka verse most is gyönyörű. Szorítja álmát magához, nem adja oda senkinek. De amíg elér az utolsó versszakhoz, leírja a hold figyelését, aztán messzire szállását a fénnyel, a hajnalt ujjbegyeivel, ahogyan rátapad és várja a felkelést...Szavakba önteni alig lehet képeit, ahogyan használja őket a legnagyobb természetességgel.
a Hold még
figyel
kékezüst
álmainkra vár
majd csendben
tarisznyájába rejti
és messzire
a fényel elszáll
a hajnal
ujjbegyeivel
halkan kopog
ablakomra
arca rátapad
és vár
nem értem
az éjszaka
búcsúdalát
nem hallom
a hajnal
hívó szavát
álmom nem adom
szorítom
magamhoz -
...hadd álmodjak még tovább...
Udvard, 2008.
|