A költő feladata,  hogy tanítson, hogy megmutassa az embereknek, hogy milyenek..."
     Véleményem szerint a költő azért ír, mert tud olyan dolgot, amit az emberek nem tudnak. Ezt nem úgy értem, hogy tud verset írni, amit az emberek nem tudnak... Nem... minden ember tud verset írni. A vers maga az semmi. Az csak egy eszköz, olyan mint a hegedű. Nem azon van a lényeg, hanem a zenén, amit a hegedűn játszunk. Tehát a költő azért költő, azért művész, mert érzékeny, és az érzékenységével olyat tud mondani az embereknek, amit az emberek nem tudnak, mert nem tudhatják, mert nem elég érzékenyek , hogy meglássák. Tehát, a költő azért költő, mert érzékeny. Ebből pedig az következik, hogy ha érzékeny, akkor csak akkor tud írni, hogy ha érzékel is valamit, azaz valaminek meg kell sértenie az ő érzékenységét ahhoz, hogy írni tudjon. És ami megsérti az ő érzékenységét, az rossz kell, hogy legyen, mert a költő a tökéletességet keresi és az olyan dolgokon, amik ezeket gátolják, megsértődtetik, mert érzékeny rá. A legtöbb ember ezeket meg sem érzi, mert nincsen rá érzéke. Ezért kell a verssel vagy regénnyel vagy valamivel kifejezni a művésznek, hogy őt megsértette valami, az ő lelkivilágát bántja valami. Ez nem feltételezi azt, hogy a költő vagy író csak szomorúan írhat. Írhat ő boldogan is, mert egy idő után a sérelem elillan, és lehet az író boldog... de az élmény, ami korábban ahhoz vezetett, hogy őt valamilyen módon megsértette, az megmarad. Az megmarad. A mondanivaló az megmarad. Minden irodalmi műnek a mondanivalója valamilyem sérelemből fakad.

     Erre mondok is példát. Ott van pl. Jókai Mór. A kiegyezés után is írt regényeket, nagyon népszerű író volt, és most is az. A maga korában, a kiegyezés után is óriási népszerűségnek örvendett, mindenki tisztelte, az MTA tagja volt, Tisza Kálmánnal kártyázgatott, Magyarország miniszterelnökével, egyszóval elmondható róla, hogy köztiszteletben álló, nagy hírű ember volt. Ebből pedig azt feltételezhetjük, hogy ő boldog volt. És tényleg ekkor már nem is lehetett szomorú. De miről írt? Miről írt? A regényei egytől-egyig a szabadságharcról, a magyar sorsról, a magyar problémáról szóltak. Azért mert Jókai megjárta a forradalmat is, ami győzött, és túlélte a szabadságharcot, ami elbukott és utána bujdosnia kellett. és ez őt sértette. És mindig erről írt azután, a kiegyezés után is, amikor már köztiszteletben állt, mai értelemben sztár volt, az ország virágzott ekkor már, semmi oka nem lett volna szomorkodnia, de ő csak írta a regényeit a szabadságharcról a bukásról, a hősiességről.. egyszóval arról, ami őt bántotta.

     Tehát ezzel csak azt szeretném mondani, hogy lehet egy író boldog, de akkor is mindig a sérelméről ír, ha már azt hiszi, hogy elfeledte, vagy ha már közvetlenül nem is bántja, akkor is a sérelemről ír, mert érzi a kényszert, hogy elmondja, amit el akar, mert a sérelme mondanivalót szült benne, amit akkor is ki kell mondania, ha már a sérelme régen nem bántja.
     Én ezt így látom, lehet hogy nem így van, igazából néha azt érzem, hogy miután elolvasok egy regényt vagy egy verset, legszívesebben leülnék az írója elé és megkérdezném tőle, hogy ezt most miért írta? És szívesen belemennék a lelkivilágába, hogy milyen folyamatok zajlottak le benne, amik arra ösztönözték, hogy ezt most megírja. És szerintem az esetek többségében a háttérben, a mélyben valamilyen sérelem áll, valami, ami nem hagyja nyugodni már régóta, ami talán már nem is bántja, de a mondanivaló, ami megmaradt, azt el kell, hogy mondja.
 
     Ebben, amit most ide leírtam, bennefoglaltatik az is, hogy egy író csak boldogan tud írni. Igen. Lehet, hogy csak boldogan tud írni, de a boldogsága előtt kell, hogy legyen valami, ami sértette. Ez a sérelem nem biztos, hogy negatív, lehet hogy pozitív sérelem. Ezt nehéz elképzelni a földi halandónak, de egy íróval bármi megeshet, még pozitív sérelem is.
     Az bizonyos szerintem, hogy ha egy emberrel mindig jó történik, születésétől kezdve mindent megkap és soha életében egy zokszót nem ejt, mert tegyük fel, hogy tényleg nincsen rá oka és mindenki a kívánságát lesi és minden sikerül neki, amibe csak belefog, hát az az ember soha nem lehet író, mert soha életében nem érezte, hogy őt bántja valami, hogy valamit el kéne neki mondani, amit úgy érez, hogy fontos lenne, hogy mások is megtudják.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés