Előtted...
2008.05.17. 23:02
Gyönyörű vers, ahogyan látja a költőnő a csukott szíveket, ahogyan szeretteinek álmát őrizve végighalad a Te-ig, aki előtt nem volt senki, mégis fátyol van tükrön, amiért nem látja tisztán.
éjszakánként
útra kelek
felhők puha
párnáján
lehajtom fejem
látom lent
a nyitott ablakokat
a csukott szíveket
édesanyám
is alszik már
nyugodt
virágillatos
álmot
hintek reá
gyermekeim
álmát
lassacskán
mézédesre
csepegtetem
Te
két bársonyos
szemhéjadra
széthullott
milliónyi
szívrezzenésem
lehelem
előtted
nem volt semmi
nem volt senki
s most
éjszakánként
fátyolos tükörben
nem látlak
nem látlak
nem én
nem
én
Udvard,2008.
|