| Blog : Őri István: TÜNDÉRÁLOM |
Őri István: TÜNDÉRÁLOM
2008.08.02. 23:59
Ismét egy nagyon szép verset olvashatunk Gábor által egy tündérről, aki sokáig vár kedvese hangjára.
Milyen furcsa és gonosz néha az élet! Vannak az emberek között is, akik hasztalan várnak egy kedves hangra egy életen át! S a tiszta hang kit érintene meg olyan hirtelen és szerelemmel, mint egy tiszta embert! Nincs nagyobb kincse a világnak náluk.
Ott, messze fenn északon
túl gomolygó ormokon
ott, ahol a madár se jár,
lakik egy Tündér és kedvesére vár.
Minden reggel ablakhoz suhan,
s tekint világok felé
bejár eget, földet, poklokat,
de kire vár, nem lelé.
Kezét nyújtja, hátha jön -
éneke hegyeknek köszön
ajkán mosoly, mert remél -
napra nap, éj éjre kél.
Nem fárad minden nap kelni fel
hinni erővel: a nap közel,
mikor megnyílik a felhők óceánja,
s a ködön át feltűnik szerelmes párja.
Hiszi akarattal: itt van az óra,
bár százévek teltek el azóta,
hogy Ő elment, messze el,
de mégis hiszi: az idő közel.
S akkor a felhőóceánon át
meghallja kedvese dalát,
s már repül is felé...
Tündéralakját a sötét völgy elnyelé.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
