Hogy a költőnél mit jelent a hatodik nap, a teremtés napját, s a diófa szimbolum, nem tudhatom. Mindenki saját belátására bízom e vers szimbolum tartalmainak megfejtásét. Tény, hogy a tiltott gyümölcs egy zsidó népre vonatkozott, akikhez Lucifer tartozott egykor, ezt nem lehet az egész emberiségre kivetíteni.
A költő írásai között fellelhetőek olyanok, hogy krisztusi kín hevével feszítette karjára az asszonyokat. Nem minden verse van meg nekem, ezért ezeket nem tudom felidézni, csak pár szóval.
Diófa alatt esküdtünk: éjjeli lámpánk ernyője
szeptemberi lomb volt, te pedig holdas-ezüst ár,
fújva, zilálva úsztam benne, ahogy a ló, vagy az eb;
közben is mindig föl-fölemelve fejem - el ne merüljek:
pörgött az idő, éjjelen, éveken át, visszafelé,
édeni fák ágaiként zizegtek zölden az óra számjegyei;
angyali cinkosainkká lettek a hajnali fényben,
mialatt napéjegyenlőség-viharunk rázta, cibálta
lepedőnk vitorláját vadul, s mintha egymásba tolult
mítoszokból engem választottál volna életre-halálra:
két tenyeremben a melled páros almája parázslott,
hatodik napra virradva, hogy aztán ébredő bűntudatom
purgatóriumában előszobázzon a lélek, látva-fülelve;
siklik, serceg hajadban a fésű, s tükrödön fel-le
sétáló mozdulataid nem pataszót hagynak-e hátra?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
