Emberi Értékek - G-Portál

Már egyszer talán feltettem a Blogba ezt a verset. Egyiptomi zsidókról szól, az istenükről, aki a köveket kenyérré, fizikai kenyérré változtatta. Hihetetlen, hogy mindezt a zsidók, akik nem is olyan régen jöttek ki ismét Egyiptomból új-bibliai missziós beavatás során most emberekre vetítették ki, akik azelőtt csak szegénységben éltek a hatalmas erejű zsidóság - biblia teljes egésze - mellett, most a jehova világtestvériséggel szembenálló JHVH nagypiramisos elmélettel lévő pusztítónak is kitették őket, olyanoknak, akiknek piramisos mértékegysége: a sing. Énekhang, amely végett arat a Titok, a TBC, mindenféle járvány, parabestia és parabrutális apokalipszist végrehajtók, melyek könyvét Hová utaztok? címmel az adventista kiadó adta ki, de a sajátjaik nyugodtan zenélnek, énekelnek, senki sem zavarja őket. Most ismétlésben már - a kenyeret is elvették az emberektől, mondván, az emberek nem pénzért dolgoznak, hanem - ami nekik nem volt - szorgalomból és becsületességből.

"Változtasd a köveket kenyerekké!" -
Nem a sátán szól. Milliók zokogják.
Egyetlen jajkiáltás a világ,
Egyetlen kéztördelő mozdulat,
Egyetlenegy roppant fenyegetés.
A nyomorúság völgyei fölött
A bosszúálló Isten hegyei
Feltornyosulnak irgalmatlanul,
Nem indulnak változni kenyerekké.

"Változtasd a köveket kenyerekké!"
Hallom én is a rettentő igét,
Mint végítélet, úgy zuhan reám,
Szíven talál, mint kővé vált kenyér.
Az életemet mostan kérik számon,
Most köveznek kővé vált kenyerekkel.
Megálljatok... nagyon bűnös vagyok,
De talán mégsem úgy, mint hiszitek.
Én nem vettem el senki kenyerét,
Csak ép nem tudtam kenyeret keresni,
Csak éltem, éltem, ingyen, irgalomból,
Az Isten irgalmának hegyeit
Bebolyongtam virágot szedegetve,
Tudom, nem ér most falat kenyeret
Az egész szárazvirág-gyüjtemény.

"Változtasd a köveket kenyerekké!" -
Máskor talán feleltem volna rá,
Szóltam volna: "Nem csak kenyérrel éltek!"
Most torkom, szívem egyként elszorul,
Szédül a szó és megfullad a hang.
Csak Egy, csak Egy, csak Egy felelhet így, -
Nem én, nem én, az Ő nevébe se...
Testvéreim, ha volna rá hatalmam,
Testvéreim, ha tőlem függene,
Holnap puha sziklákon pihennétek,
Kenyérhegyek nőnének számotokra,
Hegyóriások csupa szín-kenyérből,
Merő aranykalácsból Alpesek...
De nincs hatalmam, - betegen bolyongok,
S még most is virágokat keresek.
S ha még találok egy-egy halaványat:
Tépelődöm, hogy megmutassam-e?
Asztalotokra merjem-e belopni -
Kenyértelen, üres asztalotokra
Kenyértelen kővilág kis virágát? -
Vagy morzsoljam szét a kezem között,
Mielőtt bárki rátekintene,
És fojtsam meg, mint gyermekét anya,
Mint bukott leány drága szégyenét?

"Változtasd a köveket kenyerekké!"
Hegyeket változtatnék - nem lehet.
Kenyértelen, kegyetlen kővilágban
Lehajtom megadással fejemet.
Testvéreim, ne könyörüljetek.
Kenyértelen, kegyetlen kővilágban,
A bosszúálló Isten hegyein
Én nektek most is csak virágot téptem.
Zuhogj fejemre, kővé vált kenyér:
Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem.

Reményik Sándor: Kenyér helyett