Emberi Értékek - G-Portál

Gábor mutatta be nekünk ezt a csodálatos verset a rózsákról. Valamikor régen színeik szerint népek, népcsoportok szimbóluma volt a rózsa. Nemrég találtam utalást arra, hogy a fehér rózsa egyiptomi eredetű volt. De forró, szerelmes üzeneteket is küldtek rózsákkal, ismervén jelentőségüket, az üzenet küldője pontosan tudta, mit akar mondani udvarlója. Illett tudni, mit már rég elfeledtünk, érteni kellett a virágok nyelvezetét. Megfigyeltem, egyes könyvek virágok jelével lettek kiadva, így találtam rá a fehér rózsára is. Érdemes figyelni a jeleket, hogy megtanulhassuk ismét, melyik virág honnan ered!

1.
Hatalmas úr a szultán, de rózsáért lehajlik.
Allah, ki mégnagyobb úr, a rózsát így becézi:
"Ha bódítasz-kacérkodsz: egyik szemem ne lássa;
ha bájad meglop engem: behúnyom mindakettőt."

2.
Tündöklő bíbor estén szeretni vágy a rózsa,
pártája rejtekéből halálos illat árad;
a győztes kézre vágyik, mely szárát elszakítja,
a büszke szívre vágyik, ahol kitűzve hervad.

3.
Piros köténybe rózsát, szárnyas tavaszba lepkét,
a csókolt ajkra csókot, telt szívbe dús szerelmet...
Ahol cseng-bong a vígság, felgyűlik kétszeressé
s a bú-bajos legényke csak néz üres kosárba.

4.
Amíg sorvadsz a vágytól: nem lesz tiéd a rózsa.
Végy példát a rigóról, vígan lármáz a lomb közt:
"Dalommal költekeztem, harmattal részegedtem,
Jóllaktam hűs fügével: tudnál-e nem szeretni?"

5.
Ó ne kérdezd a rózsát, hogy hű marad-e hozzád.
Kérdezd a kósza felhőt: örökre égreszállt-e?
Kérdezd szemed világát: a sírba elkisér-e?
Ó ne vallasd a rózsát, mert harmatkönnye csordul...

v Kosztolányi Dezső:

Vénasszonyok nyarán

A ég törékeny, lágy üveg most.
A napra tartjuk sárga arcunk.
És félrebillent lógó fejjel
álmodunk, vagy csak alszunk, alszunk?

Ma semmi sincs. Ma minden emlék.
Mi földre sujtott, lengve fölszáll.
Sovány kóró zörög a szélben
és int a búcsuzó ökörnyál.

Vörös gyepen ülünk setéten,
megannyi nappali kisértet,
húsz éves kávénénikék és
huszonkét éves agglegények.

Hervadt krizantém gomblyukunkba.
Kisírt szemünkben nyári bánat.
Leégett gyertyák. Őszi csókok.
Üres kupák. Halotti ágyak.

Mind itt vagyunk, mind idejöttünk,
kik zörgetünk bezárt kilincsen.
Sütkérező szerelmes árnyak,
kiket nagyon megvert az isten.