Koltayként találtam meg Gábor csodálatos versének íróját, remélem, nem tévedek. Eszménye kiderül a versből: Wass Albert, aki az Üzenet haza versében azt írta, a víz szalad, a kő marad, a kő marad. Ez volt a vers refrénje,melyben világbódulásról írt ismét, mely be is következett. A kövek szimboluma Ezékiel könyvéből való, a zsidóknak mondta egykor istenük: a folyónak sima köveiben van örökséged! Amikor Egyiptomból vezette ki népét egykor a tűzlángban megjelenő Istenségük, köveket rakatott le velük jelül Izrael 12 nemzetségének megfelelően. Ezt nevezték el kőkornak egykor, kősziklák, melyekben nincsenek érzések, bár a kő hőre tágul, szűkül a hidegre, mégiscsak anyagi formában van. Ez a gond az emberséggel, hogy kövek az alapjai, melyek nem éreznek, nem gondolkoznak. A Hermészi Pszichografológia-i egyiptomi zászlót szerettem volna feltenni ehhez a vershez, három világ hirdetésével, de a kövekhez más való: kő, vagy sivatag piramisokkal, mely háromszög alakzatok a magyar koronában találhatóak.