|
Fáj a halál?
2008.09.28. 10:37
A hozzá vezető út kishalálokkal, nagyhalálokkal, tövisekkel, gáncsokkal, meg nem értésekkel, megalázásokkal, emberség sárba tiprásával, akadályokkal, nyomorba döntéssel tarkított. Új megváltója van az embernek, halál a neve. Nemcsak a Titok arat fején orvosi műszerrel, hanem a dögvész dögökkel, daganatokkal, emberi test torzító elektromos médiával. A harmonikus és tiszta ember volt a legnagyobb akadályuk, hogy mellettük mutogassák elért halálból vett szépségüket, fogaikat.
Kérdezte tőlem tegnap
Egyik fiatal klubtag:
Fáj-e, s milyen a halál?
Én nem vagyok avatár,
Sem jós, vagy boszorkány,
Nem dalolok, mint csalogány,
De ismerem a halál felé
Vezető széles, tömeges utat,
Melyen az ember kutatja a múltat:
Vajon mit rontott végleg el,
Mivé lett, s más miért ünnepel,
Mikor néki nagy a bánata,
Elviszi a sors fekete vonata?
Igazság ez, jó istenem,
Míg sírtam, mások nevettek?
Kiverve az út szögekkel,
Nem divat már feszülettel
Gyilkolni titokban másokat,
Olyan lényekkel, démoni erőkkel,
Melyek csak titokban aratnak.
Vár-e a halál emberekre,
Kéjtől éhes ábrázattal les-e
Sötétség legalsó zugából?
Fájdalom-e, nem látod?
Tőlem kérded: fáj-e a halál,
Mely a sorsom és utam talán.
Új megváltóként jön értem,
A régi sosemvolt, s nem értem
Életem rejtelmes tüskéit,
Melyek titokban értek az égig.
Várok rá, vagy mégsem?
Egy másik megváltó kell nékem:
Élet a neve és szeretet,
Mely a lélek mélyén ered.
vasárnap, 2008. szeptember 28.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
