1998-ban eladtam a családi házat, mely összeomlással fenyegetett minket. Feljött a talajvíz, eláztatta a bútorainkat, minden dohos lett. Évekig szellőztettem a szekrényeimet, de már ebből bútor soha többé nem lesz. A cserepek a tetőn összetörtek, a nagyszoba fala háromfelé vált, az előszoba levált a házról. Hiába dolgoztam vele éjjel-nappal, ez az állagromlás egy év alatt következett be.

      Az új lakó fel akarta újítani, mint ahogyan én is szerettem volna, sőt még a hozzáépítés is megfordult a fejemben. Mindenesetre a gázt és a szennyvizet beköttettem, megvásároltam a bekötéshez szükséges konvektorokat, eszközöket. A tiszta forrás víznek örültem, hidrofor tartállyal gondoltam megoldani a vízvételt, ahogyan az új lakó is tette.

    Azzal kezdte első napjait, hogy kidobálta a szebbnél szebb rózsatöveket, melyekre annyira büszke voltam, különösen a bordó rózsára, melynek illata elbódított. Majd a csemege szőlőket huzigálta ki, megszűntette a lugast, mely körbevette a házat. Jött a birsalmafa az általam ültetett földieprekkel. Teljes kopárság fogadott már pár nap múlva, amikor meglátogattam az új lakókat.

     Ki is festettek, bekötötték a gázt, a fürdőszobát befejezték, de gyakran mondogatta F., a férfi, hogy felrobbantja a házat egyszer.


     Egyik nap óriási robbanás remegtette meg a Bolhahegyet. Felrobbant a ház, semmi sem maradt belőle. Ikerház társa épphogy megmaradt, az ijedtségtől szólni sem tudtak lakói.

Senki sem volt otthon. F., ahogyan mondogatta, kikötötte a villanyvezetéket, s valahogyan a szikrázó áramtól begyulladt a ház, a gázvezetékekkel és szerelvényekkel együtt robbant fel a kis lak.
A felesége remegve jött haza, miután megtörtént a baj, amit előre kiterveltek a szomszédok és ismerőseik szerint azt hajtogatva:
- Reméltem, Irénke néniéknek nem történik semmi bajuk – szólt az iker szomszédnak.

Miután mindenki mindent tudott, megjött az önkormányzati buldózer már egy óra múlva, s eltolta a vályogház maradékát. Másnap már az új ház építésébe kezdtek. Gyorsan haladtak a munkával, s a romhalmaz helyén nemsokára ott díszelgett a vadonatúj családi ház, melyről én csak álmodozhattam.

     Mikor elmesélte a szomszéd a történteket, ámulva hallgattam, azt is, milyen gyorsan jött a segítség. Érthetetlen volt, még a festők is azt beszélték: nem érdemelték meg az új házat. De ezek a törvények, ilyen világot élünk. Egyiknek üröm, a másiknak öröm az élet.


szerda, 2008. október 1.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés