De szomorú a nyár után, sárga levél zizeg a fán.
A fülemben az őszi szél édes emlékekről mesél.
Kis szobámban minden olyan kihalt, üres,
Találok bent egy bús szívet,
Felnyitom a vén zongorát, eljátszom a szívem dalát.
Halvány őszirózsa, mondd el, hogy imádom én!
Halvány őszirózsa, miért nem jön sosem felém?
Mondd el, hogy rab vagyok, azt is, hogy meghalok,
Ha mást szeret!
Halvány őszirózsa, gyógyítsd meg a szívemet!
Majd ha újra eljön a nyár, a boldogság reánk talál.
Visszahozza egy perc alatt mindazt, ami úgy elszaladt.
Virág nyílik kis szobámnak kis ablakán,
Eljön hozzám az én babám,
Virág lesz majd a fájdalom, virág lesz majd a buzgalom.
Halvány őszirózsa, mondd el, hogy imádom én!
Halvány őszirózsa, miért nem jössz sosem felém?
Mondd el, hogy rab vagyok, azt is, hogy meghalok,
Ha mást szeretsz!
Halvány őszirózsa, gyógyítsd meg a szívemet!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
