Kisebbik leányom mesélte el az alábbi, tegnapi történetet.

     Van egy kedvenc nimfa papagája, Dóri a neve. Dóri el lett kényeztetve, minden megvan neki engedve. Mielőtt hazamegy a lányom munkából, már pontosan időben rikácsolásba kezd, figyeli az ajtónyílást. Micsoda időérzék ez óra nélkül! Azután jön neki a szabadság, ki van engedve egész nap, mindent összerágott már, de neki mindent lehet. Egy tálból csemegézhet a lányommal, vele alhat az ágyban.

     Vásárolt hozzá egy párt a lányom. Ő már nem lett kedves, kiabál egész nap hangosan, de nem sikerült kézre szokatnia, ha kiengedi, kergetve, űzve kell befogni.

    Tegnap hajnalban az új papagáj rikácsolni kezdett harsány, éles hangján. A gyerek keze ügyébe akadt a DVD kapcsoló, hozzá szerette volna vágni a kalitkához, hogy csend legyen. Repült a távirányító, a levegőben összeütközött Dórival, aki hatalmas szárnycsattogások közepette esett eszméletlenül a földre. Éppen homlokon találta a DVD irányító, még a toll is lejött róla.

    Idegesen hagyta ott a majdnem eszméletlen papagájt a lányom, majd hazament munkából, elvitte az állatorvoshoz, aki megállapította, hogy szerencsére semmi komolyabb baj nem történt. Az orvosi rendelőben szembenézett az ott várakozó ebekkel Dóri, alig lehetett megfékezni őket, annyira megvadultak a látványától.

    Délután felhívott telefonon, elmesélte a történteket. Sajnálom szegény papagájt, hogy a kedvenc lett az áldozat, mondtam is lányomnak:
. Miért nem a kispárnát dobtad a kalitka felé?
 
  Így végződött a nehéz nap, mely egy mozdulatnyi meggondolatlansággal indult, kacagásba torkollott, bár a papagáj feje még egy darabig sebesülten  fogja hirdetni gazdája szeretetét.



péntek, 2008. október 3.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés