Rák! Jó ez a szó! Hátrafelé halad az életed. Elkezdesz tolatni. A mozdonyodon nem kifelé száll a füst vidáman, hanem tömi beléd az élet a kormot, mocskot, semmirenemvalómár terméket. Okkeresedsz. Sárgulsz, ahogy -paradox mód- térdenállva karolod kebledre a wckagylót és benne a kedvenc tükrödbe nézel. A kedvenc tükrödnek, ami addig anusokat, muffokat, heréket látott.
Most az arcod látja. Az arcod látja és várja, hogy kijöjj belőle... hogy elnyelhessen...hogy arcnélkülivé válj. Kilóvá!

      Csöpp-csöpp... sastűbe folyik az élet. Higítják a véred. Csorog a nyálad. Kívánod a virágokat. ..

Érzed ahogy kívülről kezded nézni az életed. Érzed, ahogy nem benne élsz, hanem mint egy megfigyelő, aki már nem tud tenni a folyamatokért, aki már nem tud tevőleges lenni, aki már csak egy tárgy a mátrixban, aki... aki egy kirakatot néz... aki az üvegfalon át az életet nézi. Ahogy régen őt nézték az inkubátor ablakán, de akkor befele jött és most kifelé megy!

---
      Meg kell gyógyulnod. Nem és nem maradhatsz egy lefolyócső terméke, nem maradhatsz egy láda tömedéke, nem maradhatsz hamu egy biliben, nem maradhatsz rövid emlék mások, kedvesek és unkedvesek emléke, nem lehetsz múlt!

Meg kell gyógyulnod! De hogyan!?

Ó az könnyű!! Könnyű kell legyen!
Az a tükör a mosolyod kell, hogy lássa. A mosolyod, hogy győzni fogsz! Hogy nem leszel lehúzva, mint egy kupac szar! Olyan széles mosolyt, ami nem fér át az állóvíz ívén, ami nem fér át a lyukon! Darabokban sem!

Értékelned és meg kell értened a veszteségeket, szeretned kell magad, a környezeted... belülre kell kerülnöd az élet kirakatán. Össze kell törnöd azt az üveget, hogy megint elkapjon az élet vére, a körforgása, a lendülete, aminek kell a tömeged, kell a sebességed! Ha nem sikerül, vagy az egyiket, vagy a másikat elveszted ... meghalsz!

Szeretni kell magad! És el kell tudni fogadni a szeretetet. Melegnek kell lenni ott bent megint. Fel kell tudni hevíteni a parazsat, hogy kifelé döljön a méreg vidáman.

Pillanatokon múlik a felismerés.

Ha beszélsz nyelvet, különbséget tudsz tenni, hogy tudod-e vagy bírod-e?
Amikor tudod, akkor keresed a szavakat, de érzed, hogy kívülálló vagy.
Amikor bírod, akkor benne vagy. Benne vagy a kommunikáció finomságaiban, a gesztusok és a nyelv logikai összefonódásában... és az    Életben való lét, hasonló érzés. Az Élet nyelvében élő relációk és a hozzátartozó egészséges gesztusok viszonyának megértése átsegít a döntés pillanatán. Mert tudod, hogy bírnod kell az életet és nem tudnod. Élned kell, és nem "csak" tudni, hogyan kell élni.

És ennyi!
Majd nevetned kell rajta sokat. Elmesélni mindenkinek. Kitárni a fogyatékot, a fájdalmat. Hogy ne egyedül kelljen viselni. Hogy véleményt formáljon róla a tömeg, a nép, az élet. Hogy meglegyenek az egészséges gesztusok, majd mosolyok, majd összeáll az egész. Új Életté! Gazdag, szenvedélyes, ösztönös, vidám életté!

      Beteg? A szó maga unalmas. Nemnemnem.
És nincs félreértés! :-) a szerelem ugyanezen unalomnak tűnik! Egyedül az is! Egy betegség!

De-ha-ott, két ember szenvedélye nemesen eggyéválik, akkor a csoda maga. Az egészséges lét izgalmas harmóniuma zongorázik a szívek billentyűin.

De itt a halál a játszótárs és Ő egy ismeretlen vonz alom (így külön)!
myway

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés