Cseh Károly fordítása az azonos című, ebben a Blogban fellelhető verséből írt Kihunyó augusztus című kötetéből, melyben arról írt, mennyi elégett meteorraj lesz az áldozaton, mire felébred, szisszenve ébred, mint józan pengeél 1992. augusztus 26-án. A média bemutatta az örményeket, koporsókkal, rajtuk halálfejjel és lábszárcsonttal, melyek nekem cserépsorozatában vannak meg egykori Babilonnak, mint ahogyan ez a vers is egykori örményekről szól, nem a mostani csontváz jelesekről. Két éve megdöbbentem azon, mikor meglátogattam régi iskolámat, hogy leszedték a tablóinkat, s örmények tablóit tették ki körbe a falra, cigány igazgató volt, cigány gyerekek ugráltak az egyik teremben, s Coca - Cola gépet állítottak be a folyosóra. Éppen meghalt Gönczfalvi hegedű tanár, akit vigyori Vincének csúfoltak, mert minden órán hegedült. Az igazgatótól érdeklődtem tanárokról, azt mondta, keressem az elfekvőben őket. Az örmények a média segítségével eljárták az emberek otthonait, iskoláit, holott mint írtam, ez a verse Cseh-nek régi örményekről szólt, ráadásul vallásosak voltak.