Senkitől se félek,
Nem teszek rosszat én,
Mindig szépet álmodom,
Nem rémiszt furcsa éj.
Senkitől se félek,
Jól tudom, nincs miért,
Féltékenység nem gyötört
Eddig még senkiért.
Mégis a szívem most nyugtalan,
Majdnem a hideg ráz,
Mert oly kedvesen nézett rám
Az előbb egy barna srác.
Én is visszanéztem,
Az ember mt tehet?
Jól esett, hogy rámnevet,
Tagadni nem lehet.
Senkitől se félek,
Így kezdtem ezt a dalt,
Mindez most már múlt idő,
Valami űz és hajt.
Most már én is félek,
Úgy érzem, van miért, (hisz)
Annyi mindent hallani,
Amitől félteném.
Szívem ezért oly nyugtalan,
majdnem a hideg ráz,
Másra sohase nézzen úgy,
Mint énrám a barna srác.
Mindig csak rám nézzen,
Mert hogyha másra néz,
Két szemére kendőt kap,
S elmúlik így a vész.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
